Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
6 az egyébként ép úgy felmerülhető kétség. A mint hogy ez a consequentia mindenütt elő áll, a hol azok, a kik közös végrendeletet tehetnek, nem azonosak azokkal, a kik öröklési szerződést köthetnek. így például a német ptk. szerint ha két idegen ugyanazon okiratban halálesetre szóló rendelkezéseket tesz, a kérdés az lesz, van-e szerződési intézkedéssel dolgunk, mely esetben az egész közös végintézkedés érvényes, vagy nincs, mely esetben semmis lesz. Ugyanez az állapot mai jogunk szerint is. Ha mindazonáltal egész döntvénytárunkban nem találunk e kérdésre esetet: annak oka csak az, hogy öröklési szerződés nálunk korlátlan megengedése ellenére, nem fordul elő csak házastársak között, a kik közös végrendeletet is tehetnek, vagy szülők és gyermekek között, a hol természetszerűleg a gyermekek mint végrendelkezők egyálta-. Ián nem szerepelnek. Másfelől, ha igaz is, hogy a k. v. korlátlan megengedése ellen felhozatni szokott érvek nem igen bírhatnak meggyőző erővel el kell ismernünk, hogy valami különös szükséglet, mely a korlátlan megengedést követeli, nem tapasztalható. Ezért véleményünk szerint nem is az a k. v. kérdése, hogy általában kik tehessenek közös végrendeletet és kik nem, hanem az, és innen ered azután a korlátozás kérdése, vájjon a végrendelkezés közösségéből következik-e a közösen tett végrendeletek valamely különleges joghatálya? És ha igen, általában megengedhető-e ezen különleges joghatály előidézése mindenkinek, vagy korlátozandó-e és kikre ? Közel fekszik, hogy a közösen tett végrendeletek gyakran ép azért tétettek közösen, mert egymásra való tekintettel rendelkeztek az örökhagyók és a végrendelkezés közösségével rendelkezéseiknek egymástól való függőségét akarták kifejezni és biztosítani. Az általános szabályok szerint is lehetséges ugyanis, hogy A. azon feltevésben végrendelkezik és nevezi B.-t örökösének, hogy utóbbi viszont oly végrendeletet tesz, melylyel őt nevezi örökösének. És kétségtelen, hogy a mennyiben már most A. elhal, ha kiderül, hogy már előbb B. végrendeletét, melylyel A.-t örökösnek nevezte, visszavonta: A. végrendelete megtámadható lesz. Yagy lehetséges, hogy A. azon feltevésben végrendelkezik és nevezi B.-t örökösnek, hogy utóbbi viszont oly 14S
