Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
31 bővebben foglalkozni, hiszen az ma már kétségtelenül beigazolt tény, hogy a tettest csak a magány javíthatja meg s hogy a közös fogság valóságos felsőbb tanfolyam a még ki nem képzett gonosztevőknek. Az is kétségtelen dolog, hogy a magánfogságnak a büntetési idő elején huzamosabb ideig és szakadatlanul kell tartania, hogy a bűnös lelkére javító hatást gyakoroljon. Nem szorul tehát hosszas magyarázgatásra, hogy a kbt. azon rendelkezése, miszerint a magánfogság egy hónapnál tovább egyfolytában nem tarthat s hogy csak legalább egy havi idő elteltével alkalmazható újból, nem felel meg a modern börtönrendszer javító eszméjének. A mit az első hónap a fegyencz lelkiiletén javít, azt bizonyosan teljesen lerontja a következő hónapi együttlét a többi fegyenczekkel. A kbt. megalkotásakor még sok kiváló jogász tartotta károsnak a tartós magánfogságot. így többet között Dr. Hye «Das österreichische Strafgesetz» czimű munkájában határozottan a mellett foglal állást, hogy egyelőre a magánelzárás csak a már ismertetett megszorítások mellett alkalmaztassák, mivel szerinte a tapasztalás nem szolgál teljesen megnyugtató eredményeket arra nézve, hogy a tettes teljes izolálása a javítás czélját elérni alkalmas.* A fentidézett fogházszabályzat 15. §-a szerint egyik legnagyobb fogyatkozása a fogházaknak, hogy néha még a vizsgálati foglyok sincsenek elkülönítve a már elitéit foglyoktól. Hogy a vizsgálati fogoly együttléte az elitéit fegyenczekkel milyen káros, mennyire veszélyes lehet a vizsgálat eredményére, arról, úgy gondolom, nem kell sokat beszélnem. Yan azonban még egy körülmény, melyet nem szabad * Dr. Hye: id. mü 397. és köv. 11. О különben maga is beismeri (398. 1. ** jegyzete al.), sőt saját tapasztalataiból tudja, hogy a magánfogság mily jótékony és mély benyomást tesz a tettes lelkületére. «Ich selbst habe bei häufigen Besuchen in den verschiedensten Strafanstalten, und bei oftmaligen Unterredungen mit Sträilingen, die zur Discip- linar-Abstrafung in Einzeln- oder Dunkel-Arresten abgesperrt waren, noch immer die Erfahrung gemacht, dass diese Verschärfung ganz aussergewöhnlieh gefürchtet ist, aber auch sehr heilsam wirkt, und die unbändigsten Ruhestörer und Meuterer zu Paaren treibt, d. h. wenigstens legal bessert, oder von Bückfällen in ähnliche Excesse abhält, wegen welche sie diese Disciplinarstrafe zu erleiden haben.» 95
