Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Gábor Gyula: A katonai börtönrendszer különös tekintettel a m. kir. honvéd-igazságszolgáltatásra [232., 1904]
32 figyelmen kívül hagynunk, midőn a katonai börtönügy'ről de lege ferenda beszélünk. Előbb láttuk, hogy az egy évnél hosszabb tartamú börtönre, vagy fogságra Ítélt honvéd polgári letartóztatási intézetbe szállíttatik, így pl. a budapesti I. honvédkerületi bíróság által elitéit fegyenczek büntetésüket, ha az meghalad egy évet, Váczon vagy Szegeden töltik ki. De ezen helyeken sem a polgári fegyintézetek szabályzata, illetve a civilis büntetőtörvény megfelelő rendelkezései, hanem a kbt. rendelkezései szerint fog a tettesen a büntetés végrehajtatni. Tegyük fel már most, hogy a váczi fegyintézetbe egy napon kerül be egy polgári és egy honvédfegyencz. Mindketten szándékos emberölés miatt s mindketten 12 évre vannak elitélve. Mindakettő egyformán javulást mutat, mindakettő szorgalmas és jó magaviseletű. A polgári fegyencz 8 év elteltével közvetítő intézetbe kerül1 és itt már lényegesen enyhébb bánásmódban részesül. Egy további esztendő leforgása alatt pedig, ha a javulásához fűzött reményt megerősítette, feltételes szabadságra bocsáttatik.1 2 Ezt a vele egy időben elzárt honvédfegyencz tudja és tudnia kell mégis, hogy neki még teljes három esztendeig kell raboskodni, sőt mi több, időközönként még mindig magán-, plane sötét magánfogságba menni, kemény fekhelyen hálni és bőjtölni! Nem fogja-e ez a contrast a tettesben okvetlenül felkelteni az elkeseredést és a gyűlöletet a büntető hatalom iránt? És nem fogja-e az elkeseredés és gyűlölet a javulásnak indult tettest visszalökni azon lelkiállapotba, melyből a büntetés útján éppen kiragadni akarjuk őt ? És nem kell-e belátnunk, hogy a fegyencz ezen elkeseredése indokolt? Gondoljuk meg, hogy nem katonai, hanem közönséges delictumról van szó; miért nehezedjék az igazságszolgáltatás keze súlyosabban annak a vállára, a ki történetesen katona volt akkor, midőn a tettet elkövette ? Csak azért, mert katona volt ? hiszen ez nagyon illogikus dolog. A tettes az elkövetés idejében legsúlyosabb polgári kötelezettségét teljesítette, a legdrágább adóval járult a haza oltára elé! nem épen expiáló tényül kellene ezt a körülményt betudnunk? 1 Magyar büntetőtörvénykönyv 44. §. 2 Magyar büntetőtörvénykönyv 48. §. 6
