Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Szakolczai Árpád: A szabad akarat a magyar polgári törvénykönyv tervezetében [225., 1903]
15 Eltértem talán egy kissé tárgyamtól, — noha kérem és hiszem, hogy a t. Jogászegylet nem veszi rossz néven, ha ezen díszes helyről ezen kérdést érintettem. Nem véltem véteni a Jogászegylet niveauja ellen, hiszen mint említém, már a tervezet is helyet enged az élet felfogásának. És ha ezt az életet úgy akarjuk tárgyalni a mint van, tárgyalnunk kell annak összes szenvedéseivel, tárgyalnunk kell azon nagy nyomor eesetelésével, mely hogy sötét viharfelhővé ne tömörüljön, szüksége van erős és bátor törvényhozóra, mely a vészterhes elemeket igazságos kezével eloszlassa. Visszatérve tárgyamra, ki kell jelentenem, hogy bármennyire is meghajtok a törvénytervezet általam idézett része előtt, azt kielégítőnek a modern jogfelfogás szempontjából nem találom. Az igazi, a szabad, a valódi akarat nemcsak tévedés, nemcsak megtévesztés és erőszak által nyomul háttérbe és homályosul el. S nem elegendő az, hogy néhány esettel megtoldjuk a hatálytalanság ezen oriteriumait. A büntetőtörvény már 25 év előtt ismert egyéb criteriumot az akarat szabadságának megítélésénél. Nem fűz jogkövetkezményt annak cselekedetéhez, ki nem birt akaratának szabad elhatározási képességével, nem számítja be a végszükség esetét. Egy törvény jósága attól függ, hogy az a bírónak módot nyújtson, hogy annak alapján az életviszonyok mindegyikét elbírálhassa. A Code Napoleon két szakasza az 1382. és 1383. §., a mely kimondja a kártérítési kötelezettséget arra, ki ténye által másnak kárt okoz, elégséges volt arra, hogy kifejleszsze a franczia bíróságok fényes kártérítési praxisát, hogy hathatósabb fegyverül szolgáljon a tisztességtelen verseny leküzdésére, mint a specialis német törvény a maga sok paragrafusaival. És az a nehezen megoldható kérdés a részletügylet szabályozására, hol két érdek egyenlítendő ki, egyrészt a gyenge existentiák megóvása, másrészt lehetővé tétele annak, hogy a részletfizetés, a kis ember gazdasági szükséglete ki elégi ttessék, csakis úgy oldható meg helyesen, ha az akaratnyilvánítás szabadsága törvényhozásilag a fentemlített három eseten kívül 48
