Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Szakolczai Árpád: A szabad akarat a magyar polgári törvénykönyv tervezetében [225., 1903]
13 szabályoztatik és ennek alapján a bírónak módjában van esetről-esetre az ügylet természetét vizsgálat alá venni. Nézetem szerint a törvénytervezet azon részében, mely a jogügyletek megtámadhatóságát tárgyalja, egy szakaszszal volna kiegészítendő, melynek elvét fentebb kifejtettem, melynek szövegezését csak megkísérlem. «Megtámadható azon szerződés, jognyilatkozat, melynél az, a ki a nyilatkozatot tette életviszonyai, körülményei és kényszerhelyzete folytán, nem birt akaratának szabad elhatározási képességével, s ha feltehető, hogy azok fennforgása nélkül a jognyilatkozatot nem tette volna.» Ez az elv, ennek codifikálása kettőt feltételez, hogy a törvényhozó humanismusát, mint említém, a terjedő műveltség mindinkább feleslegessé tegye és egy erős, feladata magaslatán álló bírói kar. S csodálatos, hogy az utóbbi tekintetében nem a nép, hanem a törvényhozó bizalmatlan. Míg a nép felfogásában egy institutio sem vert annyira gyökeret, mint kir. bíróságok és a magyar bírói kar a maga nagy és nemes traditioival; addig pl. a büntető törvényhozó módot ád a büntető bírónak, hogy 15 évi fegyházról hat havi börtönre menjen le, öt évi fogházról egy forint pénzbüntetésre, de bizalma ellankad és nem engedi lemenni öt évi fegyházról hat havi börtönön és a börtöntől egy napi fogházon alul. Pedig az életet csak az élet, az élő joggyakorlat bírja elbírálni. Mennél több teret hagyunk a biró mérlegelésének, annál igazságosabban kezelheti az igazságügy serpenyőjét. A műveltség terjedését említém, a lélek műveltségét is értettem alatta, nemcsak a törvényhozónak kell átalakulni a modern felfogáshoz, a társadalomnak is. Heine azt mondja, hogy wo die römischen Soldaten erschienen sind, kamen auch die römischen Juristen. Die ersteren übten die rohe Gewalt aus, die Letzteren setzten dieselbe in Paragraphe um. A római jog nem törődött az erős és gyengével, az igazsága a rend volt. Ha a jogügylet formái be voltak tartva, akkor Pilatus mosta kezeit és kiszolgáltatta a Megváltót üldözőinek. 49
