Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Szakolczai Árpád: A szabad akarat a magyar polgári törvénykönyv tervezetében [225., 1903]
11 A szabad akarat theoriájából kiindulva, fel kell tételeznünk, hogy a munkás csak oly időtartamra vállal munkát, mely erejének időelőtti felemésztését nem okozza, oly bérért, mely elegendő saját és családja eltartásáért, oly feltétel mellett, hogy alkalmaztatásának tartama ne függjön a munkaadó kénye-kedvétől, hogy bérének leszállítását ne legyen kénytelen elfogadni, ha munkakörét alkalmaztatási szerződése értelmében betölti. Ezen kérdések elől a tervezet nem zárkózhatik el, ha czélja nemcsak a meglevő jog szabályokba foglalása, hanem számol ezen kérdésekkel is, mely a jövő békés fejlődés szempontjából kötelessége. Végre el kell határoznunk magunkat arra, hogy a törvényeink ne csak az uralkodó társadalom jogszabványai legyenek, melyekből lehull egy-egy morzsa a lent nyüzsgő milliók részére is, hanem oda kell tennie a törvényhozónak kezét a nagy néprétegek ütőerére, s megállapítva a diagnosist, azok bajának orvoslására kell gondolni. Kétségtelen nagy kérdések a dologjogiak, a superficies, a szolgalom, a hitbér, az örökösödési jog. De ezek a nép millióit csak platonice érdeklik, hiszen az örökjogból nekik csak átöröklött nyomor joga jut és ebből a nagy magyar földből csak az a kis hely érdekli őket magánjogilag, mely ingyenes sírhelyül jut számukra. A 2043. §-ból reájuk csak néhány szakasz bir gyakorlati értékkel. Különben pedig magukra vannak hagyva vértezetlenül, gyengén és elhagyatva, abban az iszonyú letérti küzdelemben, melyek a római jogon alapuló modern jogok folytán még mindig az erősebb előnyére végződnek. Vájjon nem volna-e kötelessége az államnak, a ki saját hivatalnokairól gondoskodik olyformán, hogy elbocsáttatásuk ne függjön az egyes kénye-kedvétől, törvényhozásilag gondoskodni arról is, hogy a magán alkalmazásban lévők munkabérszerződésének felbontása ne történhessék hirtelen rázkódással egy egész család existentiája tekintetében, vájjon nem volna-e kötelessége állást foglalni a munkabér-minimum, a munkaidő tekintetében, hogy az erősebb akaratával szemben támogatást nyerjen, a kis existentia különben erőtlen akarata. 47
