Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kármán Elemér: A magánindítványi bűncselekményekről a büntetőtörvény módosítása szempontjából [230., 1903]
az indítványi összes delictumok veszélyét s nyomós szavakkal szól önmaga ellen: «ehhez járul azon látmány borzalmassága, hogy a gazdagok az általuk brutális módon bántalmazott szegényebb sorsúak hallgatását legtöbbnyire pénzen vásárolják meg, míg mások, a kik kisebb bántalmazást követtek el, de vagyontalanságuk miatt nem fizethették meg ellenfeleik elhallgatását, vagy azoknak a vádtól való elállását: bűnvádi eljárás alá vonatnak, s az állam nevében megbüntettetnek, tulajdonképen nem azért, a mit elkövettek, hanem mert vagyontalanok. E bajt» mondja továbbá az indokolás, «a sértett fél indítványozási jogának korlátozása meg nem szünteti ugyan, de kevesbíti s azonfelül kevésbé teszi feltűnővé?» Ez alábbi érv szertelen Opportunismus a büntetőjog közjogi érdekével szemben. Mert az az indok, hogy kevesebb ügyünk, dolgunk legyen, egy egyetlen esetben sem engedheti meg e találó szavakkal jellemzett visszaéléseket. S ma már a büntetőtörvény 24-ik évi alkalmazása után köztapasztalat, hogy a 312. §. intézkedése a könnyű testi sértéseknél valósággal behozta a fájdalomdíj, a talio régi intézményét. A Bp. 487. §-a kizárja ugyan, hogy a bíró az eljárásnak a vád visszavonása folytán történt megszüntetésénél megítélje a magánjogi igényt, de az alkudozás mégis számtalan esetben a bíró előtt, olykor az ő közreműködése mellett folyik le. A könnyű testi sértés tehát egyfelől nem csekély delictum legalább, a míg annak csekélységét a gyógytartam s nem a biró belátása szabja meg; másfelől a zsarolás veszélye sokkal inkább ütközik az állam érdekeibe, mint az, hogy a bíróság esetleg elhalmoztatik ily ügyekkel. A sértett fél ugyan igen számos esetben elnézi e delictu- mokat. Ez való. Utaltunk már a sértett fél bocsánatának lehetetlenségére. De e mellett a törvény oly hasonnemű esetekben, melyekben a sértett még sokkal inkább megbocsátana: ezt nem engedi meg. Ilyenek a szóban forgó delictumok sorozatában a 310. §-ban körülirt gondatlanságból okozott testi sértések; mert tán nem tévedek a lélek utainak helyes megítélésében, ha azt hiszem, hogy még a nagyobb megbántást is szívesebben elnézi a sértett, ha gondatlanság volt az okozója. Ily alapon áll a német Btk. 232. §-a, a mely az összes gondatlan230 3 259
