Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)

Kármán Elemér: A magánindítványi bűncselekményekről a büntetőtörvény módosítása szempontjából [230., 1903]

34ságból elkövetett testi sértéseket csak a sértett fél indítványára üldözteti.

III. A vagyon elleni bűncselekmények körében két vétséget s egy kihágást tesz a codex indítványi jellegűvé, nyilván azon egyedüli indokból, mert azokat bagatellumoknak tartja, melyekkel vesződni nem érdemes, ha a sértett se tartja arra érdemesnek.

Ebben teljesen követtük a német törvényt.

Ha novelláris törvényünkben valahol helyet engedünk az opportunismusnak, úgy itt az megengedhető.

De végigpillantva a jelen pontban elsorolt delietumokon, melyeknek indítványi jellegét azok csekélysége támogatja: ebből a szempontból is kitűnik törvényünknek amaz immár sokoldalról megvitatott álláspontja, mely a vagyont a testi épségnél s az erkölcsi javaknál sokkal túlzottabb védelemre tartja érdemesnek.

Az erkölcsi javak védelménél csekélyebb súlyú a törvény szemében a 270. §. 1., 2. p. kívül a becsület s az összes erkölcsi javak, a testi épség védelménél a test 8 napi betegsége, a vagyon védelménél a 2 forinton aluli élelmi és élvezeti czikkek!

Az indítványi bűncselekményekről különösen.

III. csoport.

Az indítványi bűncselekmények harmadik csoportjába azokat soroltuk, melyek a sértett fél közreműködése nélkül fel nem deríthetők, mert intim keretekben mozognak. Az állam tehát kudarczot vallana amúgy is velők, ha maga vállalkoznék kiderítésükre. Az indokolás szavai szerint «ennek indokául szolgál azon csekélyebb fokú közérdek, melyben ily kisebb csalások esetében az állam érintetik s a megcsaltnak nagyobb érdeke, a melynek ez előbbi, mint jelentékenyen csekélyebb, alárendelendő. Egyébként is, a sértett vonakodása esetében a bizonyítékok megszerzése a legtöbb esetben csaknem a lehetetlenségek közé tartoznék».

E delictumok: a csalás vétsége s a csalás bűntette, kiгео