Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kármán Elemér: A magánindítványi bűncselekményekről a büntetőtörvény módosítása szempontjából [230., 1903]
25 kori fides és homagium maradványainak megsértését vélte benne fellelhetni. Büntetőtörvényünknek azonban egyik legszerencsétlenebb alkotása a cselédlopás, mely egyfelől szigorúbb elbánásban részesülő delictum, másfelől indítványi. Az indítványi delictum örök veszélyét a zsarolást kétszereztük, ép oly személyekkel szemben, a kikről a társadalmi elméletek mind hevesebben hirdetik, hogy egész életük nem egyéb, mint a vagyontalan osztály kihasználása, megzsarolása a vagyonos osztály által. Törvényünk indoka nyilván az volt, hogy azt a szigort, melyet a bűntetté minősítésben alkalmazott, az indítványi jelleggel enyhítse: a gazda megbocsáthat vétkező cselédjének. Ez beleütközik a büntető jog egyik alapelvébe : a gazda, a magánegyén nem gyakorolhat kegyelmet. Helyesen véljük azonban megindokolni a cselédiopás indítványi jellegét, ha arra utalunk, hogy törvényes szabályaink szerint a cselédnek a szolgálatadó elleni vagyoni delictumai más módon, mint a büntető bíróság által is megtorolhatok. Nevezetesen a házi fegyelem útján. Ezt statuálja a Btk. már idézett 313. §-a s a cselédtörvény. A míg tehát a házi fegyelem joga a cseléddel szemben fennáll: a hivatalból való üldözés folytán kettős büntetéssel Bújtatnék a megtévedt cseléd. A hol a házi fegyelem nem használ, ott hívja fel a gazda a büntető bírót a megtorlásra. Ennek eldöntése pedig csak a magánegyénre bizható. A míg tehát a házi fegyelem joga fennáll, az indítványi jelleg fentartandó. A házi fegyelem azonban ma már igazságtalan intézmény. Árnya az úriszékeknek, mikor a földesúr bíráskodott cselédei felett. A mai cseléd a bérszerződés egyik alanya; szerződő fél, városban és falvakban egyaránt, s meglehetősen egyenlőtlenül szerződő fél, a ki egész moralis lényét, személyiségét adja bérbe, csupán bérért, semminemű moralis ellenszolgáltatásért. Vannak kivételek, ám ritkák. A szolgálók és szolgák ama régi díszpéldányai, a kik a házi leltár elidegeníthetlen darabjaiként szálltak nemzedékről- nemzedékre, ma már kihalófélben vannak. Helyüket vándorló bérlemények váltották fel, a kik egész életükön át idegen ke251
