Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kármán Elemér: A magánindítványi bűncselekményekről a büntetőtörvény módosítása szempontjából [230., 1903]
22 jelentkezik. Mert a házastársak s fel- és lemenők közötti delictum valóban delictum: lopás és sikkasztás, de számára büntetlenség van biztosítva. Diebstahl és Unterschlagung s nem mint a Code Pénale-ban soustraction ! E személyek között a család belső viszonyainak kímélete a büntetlenségig hág, míg egyéb esetekben az indítványi jellegben nyilvánul. A magyar törvény általánosságban az indítványi jogosultságban juttatja kifejezésre a sértett fél kíméletét. Indokolása szerint: «sokkal undokabbnak tartatott a család szentélyébe s annak viszonyaiba behatolni, s ezen viszonyaikat nyilvános vizsgálat és tárgyalások tárgyává tenni, mint maga a bűntett!» Itt ismét találkozunk ama sajátságos érvvel, mely a bíróságot a család szentélyébe erőszakosan behatoló zsarnoknak s a büntető bíróság tárgyalásait megszégyenítő, sőt hogy az indokolás szavaival éljünk: undok procedúrának, még a szóban forgó bűntettnél is undokabbnak declarálja. A modern bűnvádi per ez ellenőrző, serkentő és a törvénytiszteletet fokozó nagy vívmányát még elvileg sem lehet ily kritika alá venni. A commune érzésnek ez ugyan megfelel, s nagyban emlékeztet a bíróság előtt megjelenő egyszerűbb emberekre, kiknek első szava az, hogy «soha nem voltam ilyen helyen, ilyen dologban. » Tagadhatatlan ugyan, hogy az ilyetén perek szemlélőjét bizonyos erkölcsi undor, visszataszító érzés tölti el. Undor a családot beszennyező bűntettes, de visszataszító érzés a feljelentő apa, rokon s sértett fél ellen. De semmi esetre a bíró ellen, ki az ily esetet nyilvánosan tárgyalni kénytelen. A legtermészetesebb s legjózanabb felháborodás, mely ilyenkor az emberben kél, az, hogy a sértett nem tudta-e a szégyenletes ügyét otthon, a családi körben elintézni. Egy apa jelent meg egy Ízben a bíróság előtt, s lopkodó fiát vádolta, de kérte, hogy lehetőleg ne csukják el, mert ez jövőjének ártana; a biró sajnálta a fiút a fogság romlott s káros levegőjébe taszítani, a btk. 92. §-ának alkalmazásával pénzbüntetésre Ítélte, melyet természetesen az apa fizetett meg s legott el is páholta fiát. 8 ha jól emlékszem, a javít248
