Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Baumgarten Nándor: A munkások baleset elleni biztosításáról szóló javaslat [224., 1903]
ipar könnyű alkalmat nyújt. Bűntettet pedig a balesetbiztosítási törvény járadékkal csak nem jutalmazhat! Époly kétségtelen, hogy kisebbfokú mulasztás (culpa levis) esetén a biztosító felelős.1 Miután így kitűztük azt a területet, a mely nem vitás : a munkás szándékosságát, mely kártérítési jogát megszünteti és kisebb mulasztását, mely a kártérítésre befolyást nem gyakorol, térjünk át a durva mulasztás vitás területére. A külföldi törvényhozások a durva mulasztás tekintetében különböző álláspontot foglalnak el. Némelyek a munkás gondatlanságát is a foglalkozással kapcsolatos veszélynek tekintik, melyért a munkást büntetni nem szabad, mások viszont abból indulnak ki, hogy nevelő és megelőző hatással bir, ha a munkás tudja, hogy durva mulasztása esetén kártérítési joga nincs. (Különösen Anglia és Svédország.) A mi javaslatunk ebben a kérdésben középúton halad. Általános szabálya, hogy a munkás durva mulasztás esetén is kártérítést kap. Csak a durva mulasztás két esetét emeli ki kivételként. Az egyik eset, ha a meglevő és rendelkezésre bocsátott óvókészülékeket nem használta, vagy az ipartörvény, az iparfelügyelői törvény és e törvény 95. §-nak tilalmi rendelkezéseit nem vette figyelembe, a másik eset, ha a balesetet részegség által idézte elő. Mindkét esetben a munkásnak a kártalanítás fele jár csak. E mellett ez a büntetésszámba menő korlátozás csak a sérült alkalmazottat éri, de ha a baleset következtében halál áll be, a hátrahagyottak rendes kártérítésben részesülnek. Sőt mi több, még ha a sérült szándékosan idézte is elő a balesetet, hátrahagyottai teljes kártérítést kapnak.2 A hátrahagyottak csak abban az esetben esnek el a kártalanítástól, ha az alkalmazott balesetét ők idézték elő szándékosan. 1 Hiszen épen ebben rejlik a biztosítás előnye a munkaadó kártérítési kötelezettségével szemben; míg utóbbi a munkás legkisebb gondatlansága és mulasztása esetén felmondja a szolgálatot és ezekért az oly gyakran előforduló balesetekért egyáltalán nem nyújt kártérítést, addig a biztosító úgy az erőhatalomért, mint a véletlenért és a mulasztásokért is felelős, mert ellenértéket, díjat kap azért, hogy a kárt az összegre felossza. У. ö. Beek Hugó: Tanulmányok 191. és 192. 1. és Nagy F., Kei'eskedelmi jog 197. §. 10. jegyzet, továbbá szerző «Ipari Veszély» 23. és köv. lapok.- A 17. §. utolsó mondata különben annak első mondatával ellentétben áll. Az első mondat szerint «Ha a baleset következtében sérült 25 25
