Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kármán Elemér: A magánindítványi bűncselekményekről a büntetőtörvény módosítása szempontjából [230., 1903]
magánboszúnak szabad teret enged (Code Penal 324. §. 2. bek.: a tettenért feleségen s bűntársán in flagranti elkövetett emberölés menthető). Egyéb esetei a magánindítványi delictumoknak a külön sajtótörvényekben fordulnak elő.1 Ezek azonban teljesen politikai jellegűek, a felhatalmazási delictumok körébe tartoznak, jelen tanulmányunk keretén kívül esnek. Ugyanide tartozik a Code Penal 433. §-a, a mely a kormány indítványától teszi függővé a nyilvános szállítók visszaéléseit. Az 1843-iki büntetőtörvénykönyvi javaslat. Az angol és franczia jogrendszerrel teljesen ellentétes képet mutat a mi 43-iki javaslatunk. Büntetőtörvényünk indokolása a magánindítványi delictumok általános fejtegetésénél utal az 1843-as javaslatra is, mint követett példaképére e szavakkal: «az 1843. évi törvényjavaslat által elfogadott eszmét követi a jelen törvényjavaslat is».1 2 Az alábbiakban megkíséreljük kimutatni, hogy a 43-as javaslat az indítványi delictumok rendszerében egészen más, sokkal következetesebb, sokkal inkább elvi alapon áll, mint a mai codexünk. Deák Ferencz büntetőjogában nem opportunitási elvek, de a leghatározottabb jogi felfogás nyilvánul. E felfogás alapja az, hogy a köz elleni bűntettek hivatalból veendők közkereset alá, a magánosok elleniek ellenben kivétel nélkül csak a sértett fél panaszára. A sértett fél feltétlen ura a bűnpernek; a büntető eljárás 6. §-a szerint ez esetekben «a büntető kereset azonnal megszűnik, mihelyest a sértett fél a bepanaszlottal megegyezett». Ez az alapelv a legnagyobb következetességgel van a javaslatban keresztülvive. A sértett kímélete, a felfedezés nehézsége, a delictumok csekélyebb volta ily indokokat nem ismer. Egyedüli ismérv arra, hogy mi legyen indítványi s mi hivatalból üldözendő, az, hogy a közt 1 1844. julius 5-iki törvény 45. §. — 1822. márczius 25-iki törvény 15. §. — 1819. május 26-iki törvény 3., 4., 5. §§. 2 Lőw. Anyaggyüjtemény I. kötet 58ö. lap. 234
