Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
21 rendezése erre talán egymaga is alkalmasabb lehetett volna, mint a többi együtt. A büntető jogban való egyenlőség a nemzet egyetemét érinti és nem az egyes osztályokat külön. Deák legtávolabbi czélja a büntető kódex tervezésénél a nemes és és nem-nemes közötti különbségek gyökerében való megtámadása és a törvény előtti egyenlőségnek a humanizmussal összekötött törvényes győzelemrejuttatása vala. Ma már tiszta bepillantásunk van az ő büntetőjogi műveibe, a mióta Kónyi Manó Deák beszédeit fölszerelve közrebocsátotta s még jobban azóta, hogy társaságunk nagyérdemű tagja : Payer László az 1843. évi büntetőtörvényjavaslat anyaggyűjteményét is kezünkbe adta. Szinte fájlalom, hogy föladatom határai közé szorítva e hatalmas kodifikáló munkában Deák Perenez részvételét az előbbiek után még csak egy-két vonással rajzolhatom. Deák általában a kodifikáczió embere volt és bizonyosan Beccaria egyik hűséges, de magyar tanítványa is. Könyvtárában az olasz mester műve az elsők között állott. Ebből merítette a régi értelemben vett bírói függetlenség korlátozására szolgáló észbeli okok egy részét is, de kivált a kódexekben, a rendszerezett pozitív jogban való nagy bizodalmát. Korunk azonban a kódexek alkalmazásából és a törvény betűjének szertelen bálványozásából némely dolgokat megtanult, melyek akkor még rejtve voltak. «Egy hosszú kodifikácionális gyakorlat után, — úgymond Tárnái János igen érdemes tagtársunk, Beccariáról írt tanulmányában, — bizonyára általában csekélyebb a vélemény a tételes törvény absolut értékéről; talán nem is csekélyebb, hanem csak helyesebb.» Deák nagy küzdelmeinek kora azonban Beccaria hatásának aranykora vala, a mikor kivált a büntetőjogászok a rendiség jogbilincseinek letör- delésével voltak elfoglalva s az uralkodó birói önkényt s a büntetések szörnyű és fölösleges kegyetlenségeit a humánus szellem megrögzítésével akarták enyhíteni. E hatalom, vagy a mi ezzel többnyire egyet jelentett, a biró kezének megkötése volt az eszmény és kellett is, hogy az legyen. Innen volt Deáknak is nagy és jogosult hite a kodifikálás fölszabadító erejében. Az 1843. évi javaslat anyagi része az ő szellemének ema189
