Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
22 nácziója, majdnem egészen az ő szövegezése is. Fájdalommal kell azonban mellőznöm részletesebb vázolását amaz erdekes, ma már szinte mesébe illő kodifikáló munkának, a melyet Deák albizottsága ex asse maga végez el a külföldi tudományosság (Mittermaier) segítségül hívása mellett. Valamint fölidézését annak a lelkiismeretes támogatásnak is, a melylyel a haza földjéből hirtelen elősarjadó jogtudományosság a serény munkát a hírlapokban, folyóiratokban, füzetekben és a m. t. Akadémiában elősegíti. Valóban érezni lehet, hogy akkor egész Magyarország fölszabadításainak titkát ebben a munkában keresték. A munka közepében Deák áll, a ki magát az anyagi részt készítő albizottságba választatta be. Tudományosságával a centralista Szalay László támogatja, az anyag összehordásában és a Mittermaierrel való érintkezésben Pulszky Ferencz. Deáknak az összehordott anyagban biztosan eligazodó s a gyakorlati követelésekben és a nemzeti szükségekben soha meg nem tévedő szelleme az egész munkán különös varázszsal ömlik el. A javaslat büntetési rendszere, humánussága, valamint a benne megnyilatkozó történeti jogérzet ma is meglep bennünket. Elén a halálbüntetés és a testi büntetések mellőzése áll és a szabadság-büntetések lehető unifikálása. Minimumok nincsenek benne és az akkor csaknem unicum. A becstelenség büntetése is ismeretlen. A dorgálás és megkövetés hagyományos és tisztes büntetésnemei azonban meg vannak tartva. A büntetési rendszert a javítás és az emberiesség vezeti. Ez egymaga is hosszas és kimerítő viták tárgya, a mi nem csoda az akkori vármegyei börtönök szörnyűségeivel szemközt. Az általános tanokban és a bűncselekmenyek megállapításánál a kodifikálok szeme nem a tett objectiv, merev ismertető jegyein függ, hanem a bűntettes individualitásán. Oly irány már akkor, a melyre most kezdünk csak a tudományban komolyan visszatérni. A részletekben szertelen casui stika nincs, a mi a biró lelkiismeretét megsértené, vagy őt kegyetlenségre kényszerítené. Ellenben a garantiák egész sora és szinte hihetetlenül lelkiismeretes megkülönböztetések ott, a hol az egyén jogos cselekvési körét kell a hatalomtól, vagy a hatósági visszaélésektől védelmezni. A törvény szövegének stílje pedig világos, 190
