Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
15 jogot. Később ez az elhamarkodás sok felsőbb beavatkozásra és más hátrányokra is adott okot. Ilyen indítványt tett Pest város közgyűlésén is Szilágyi Virgil 1861 június 18-án. Ez ellen emelte föl tiltakozó szavát Deák Ferencz a magánjogász egy méltán emlegetett beszédben. Föllázad a gondolat ellen, hogy szerzett jogok essenek áldozatul ennek a szenvedélyes mohóságnak. Föllázad kivált az ellen, hogy az ősiség terén történt rendezés helyett a deklarativ 1848. évi XV. törvény- czikk jöjjön vissza, mely csak a pereket függesztette föl. Pest városa hozzájárul Deák fölfogásához és megvárja az országbírói tanácskozást, mely már küszöbön volt úgy is. A jogvesztés elméletét Deák a magánjogok területén is éppen úgy nem tűrte, mint a közjogban. Rendíthetetlen igazságérzete még akkor is erősen áll, mint a szikla, a mikor azt szinte az egész ország lázongó hazafiassága ostromolja és népszerűségének tönkremenése egészen valószínű. Sohasem fordult annyira Deák ellen a «civium ardor, prava jubentium», mint épen ezekben a kényes napokban. Hogy hazáját elárulta, nem volt új vád; de voltak sokan, a kik most azt is tudták, hogy miért vagy mennyiért ? Mindazáltal hajthatatlan következetességgel képviselte ugyanezt az álláspontot a bekövetkezett országbírói értekezleten is, a hol — elég különös — még a tekintélyes jogászok közt is volt pártja az elhamarkodásnak és a kíméletlenségeknek. Ezt azonban a tetszős és népszerű politikai indulatok befolyása tette, a mi ellen Deák egész erejével védelmezte a magánjogok területét. «Engem, úgymond, gyűlölet nem vezethet s nem tartom helyesnek, hogy idegen hatalom művei iránti gyűlöletből saját polgártársainknak kárt tegyek». Deák álláspontja, mely a korábbi magyar törvények mellett a magánjog körében az úrbéri, ősiségi és telekkönyvi pátensek ideiglenes magatartását kívánta, az országbírói értekezleten érvényesült is. És nincs benne kétség, hogy ez a jogtisztelő, helyes magatartás tette lehetővé később, hogy a tanácskozás eredményei az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok e második Werbőczy-féle kódexünk — túlélte az 1861. évi alkotmányos kísérlet bukását, túl a provizóriumot is, sőt részben ma is alkatrésze az élő magánjognak. 183
