Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
16 Egy ponton azonban Deák álláspontja nem bírt áthatolni. Az öröklési jog szabályozásánál ő az osztrák polgári törvény- könyv öröklési jogát bizonyos változtatással, nevezetesen pedig a magyar özvegyi jog régi intézményének beillesztésével meg akarta tartani. Világosan attól félt, hogy az 1848. évi törvények demokratikus szelleméből, kivált a jogegyenlőségből vész el valami, ha az ági öröklést elfogadják. Itt hű nézettársaival : Horváth Boldizsárral és Tóth Lőrinczczel áll szemközt, de végül a családi vagyonban való kivételes öröklést módosított alakban keresztül engedte. Megnyugvást talált abban, hogy a szerzett és öröklött (ősi) vagyon közt a különbség csak végrendelet hiánya esetében áll be, tehát a végrendelkezési szabadság újabb békóba nem kerül. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok sokszor idézett 9—12. szakaszai helyes megegyezés művei voltak. Abrázatukról az ősiségi megkötés utolsó vonását Deák ellenkezése törülte le. Hogy ez a megoldás a jövőben is alkalmasnak mutatkozik-e a nemzeti vagyon fejlődésének helyes szabályozására, azt végleg az általános polgári törvénykönyv tárgyalásánál fogják eldönteni; de az, hogy 1861 után a gazdaságilag fejletlenebb kor igényeit tűrhetően kielégítette, úgy gondolom nem kétséges. És itt egy olyan jogterületre érkeztünk, mely az 1848 előtti Deák küzdelmeiben bizonyosan a legérdesebb és legtöbb vonatkozásokkal bir napjainkig. Ama hosszas, engesztelhetetlen küzdelem területére, a melyet Deák Perenez a szabadelvű-párt élén az akkori bírói hatalom, sőt általában minden ellensulytalan bírói függetlenség ellen folytatott. Ez a küzdelem még a mai jogállapot szempontjából is különös figyelmet érdemel. A harcz a vármegyei és országgyűlési szólásszabadság, részben a sajtószabadság védelméből indul meg. A kormány tudniillik, hogy a szabadelvű ellenzéket megfélemlítse, már 1836-ban a hűtlenségi vagyis nota-perek eszközéhez nyúl. Oly per, mely a fölségsértési per mellett régi idő óta erős, talán szükséges fék is volt a királyi hatalom kezében, de egyben szörnyű igazságtalanságok forrása is. Félrevezetne egyébiránt a tárgytól, ha azzal a hosszas és elkeseredett sérelmi vitával foglalkoznánk, mely B. Wesselényi 184
