Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Kenedi Géza: Deák Ferencz emlékezete [228., 1903]
14 az ő intentiója szerint történik meg, a szerzett vagy per alatt levő jogok sérelme nélkül. A magánjogi törvénykönyvnek már 1834-ben általános vázlatát adja és innét túl is szakadatlanul sürgeti, még a fegyverek csörgése között is. Oly követelés, a melyet az osztrák kódex behozatalával, fájdalom, már csak az absolut hatalom teljesít, de ez is csak ideiglenesen. Azóta 70 esztendő van mögöttünk, hogy e kérdés a törvényhozás elé került és e föladat még mindig megoldatlan. Még 1848 decz. 24-én, az úrbéri kárpótlás rendezésénél is halljuk Deákot, a kiváló magánjogászt, de itt utoljára. Az ellen tiltakozik itt is, hogy szerzett jogok megcsorbuljanak. «Meghajlok, úgymond, a politika előtt: de olyan politikus nem vagyok, hogy mint törvényhozó akár- minemü politikai tekintetnél fogva az igazság elve alól akarjam magamat föloldoztatni». Egyébiránt a hiteltörvények reformjánál is az első sorban állott. Követjelentéseiből tudjuk, hogy nemcsak ismerte azok értékét, de elkészítésükben is nagy része volt. Befolyását a törvényen majdnem mindenütt meglátni, mivel közreműködése kiváltképpen a hazai állapotok és viszonyok számbavételére volt irányozva. Az 1840. évi váltótörvényt ugyanazok a férfiak készítették, a kik később a büntető-kódex javaslatát is. Mi sem dicséri őket jobban, mint az, hogy a törvényből a váltófogság kimaradt, holott a külföldi törvényekben még széliében ismerték. Deák mint magánjogász még egyszer merül föl előttünk egész alakja szerint az 1861. évi országbírói értekezlet alkalmával, a mikor a magyar magánjognak 1849-ben megszakított folytonosságát kellett helyreállítani. A probléma csaknem ugyanaz volt, a mi 1848-ban az ősiség és az úrbéri terhek eltörlésénél fölmerült, csakhogy most a 12 éven át gyökeret vert osztrák jog volt az élő jog, az új jog pedig az 1848. évi magyar jogállapot. A népszerű, sőt szenvedélyes erővel föllépő törekvés 1861-ben azt akarta, hogy az élő osztrák törvényeket helyükből egyszerűen és azonnal kivessék. A vármegyék és városok nagy része, támaszkodva az 1860 okt.. 20-diki pátensre, sorra és elhamarkodva kezdte kimondani, hogy be sem várva az országbírói értekezletet, az osztrák törvények mellőzésével azonnal életbelépteti a korábbi magyar 182
