Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Ferdinandy Gejza: Korona és monarchia [227., 1903]
10 De hát az osztrák írók, — a kik a közös ügyekben nem a magyar királyt és az osztrák császárt, hanem egy közös fejedelmet, az osztrák-magyar császárt vagy talán a legfőbb hadurat, illetve ennek absolut hatalmát látják érvényesülni,* mert hiszen a kapcsolatban nem államszövetséget, hanem szövetséges államot (Bundesstaat) akarnak felismerni, — ha következetesek akarnak lenni, kénytelenek a közös korona elvi alapjára helyezkedni. De hiszen épen ez az, a mi a magyar közjogi felfogást ellentétbe helyezi az osztrák közjogi felfogással s ha hívek akarunk maradni a magyar felfogáshoz, akkor legszentebb kötelességünk kerülni minden oly kifejezést, mely az osztrák felfogásnak kedvező lehet. Mert ha egyszer a közös korona fogalma a parlamentben, a sajtóban és a tudományos irodalomban elterjedté válik, bele kerül majd idővel a törvényekbe is s akkor sírva jajgathatunk majd a magyar szent korona souverainitása, függetlensége és dicsőséges önfénye után, a szent korona magasztos tanának elvei után, mint a hogy ma jajgat a nemzet a magyar hadsereg után, mely benne van az 1867. évi XII. t.-cz -ben, de a melyet megemésztett azóta a közös hadsereg fogalma, mely ma már benne van a véderőről szóló 1889. évi YI. t.-cz.-ben is. Már is közel vagyunk ehhez, mert hiszen a közös-, vagy a a mag37ar, a közös és az osztrák miniszterek részvétele mellett ő felsége jelenlétében tartott tanácskozásokat már nálunk is kezdik «koronatanács» néven nevezni s ha egyszer ez a kifejezés közhasználatává válik, akkor elértünk oda, a honnan a magyar korona teljes függetlenségéhez, souverainitásához igen nehéz, talán lehetetlen lesz a visszatérés. A király személyének Magyarországon a korona szóval való jelölése tehát nem csak a szent korona magasztos tanában rejlő alkotmányjogi alapelveket veszélyezteti, nem csak ezekkel áll éles ellentétben; hanem — tekintettel arra, hogy a király személye az osztrák császár személyével azonos — az egy és oszthatatlan természeti személy által viselt két jogilag különálló fejedelmi méltóságnak a confusiójára is vezet, mert elkerülhetlenné teszi, hogy a király személyét oly vonat* V. ö. Ulbrich Östr. Staatsrecht 10. 1. 154
