Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Ferdinandy Gejza: Korona és monarchia [227., 1903]
7 korona egész teste jelen van, t. i. az országgyűlésen és azzal együtt. De viszont a szent korona hatalma király nélkül nem működhet, mert hiányzik belőle az egységesítő és irányító elem. Ha tehát az országnak nincsen koronás királya, a szent korona teste csonka, mely kiegészítésre szorul. Ily esetben tehát az országgyűlés hajdan királyt választott és azt megkoronázta, ma pedig a törvény szerint a királyi székbe örökösödési jogon következő személyt koronázza meg s ez által teszi a szent koronát az államhatalom teljességének kifejtésére képessé. A szent korona fogalmában tehát a főhatalomnak egyes alkotmányjogi főtényezői, a király és a nemzet, illetőleg az ezt képviselő országgyűlés a legbensőbb közjogi egységben egyesülnek és a magyar állam függetlensége, souverainitása s a magyar állam főhatalmának közhatalmi monarchiái, a királyságnak pedig átruházott korlátolt jellege jnt kifejezésre. Ebből következik, hogy a szent korona nem a királyságnak, hanem a magyar államhatalomnak a jelvénye, a melyben a főhatalom alakilag a királynál van ugyan, de az állam polgárai tagjai a szent koronának, azaz részesei az ő hatalmának, s mint ilyenek a királyi hatalmat korlátolják és a szent korona hatalmát teljessé is teszik. A szent korona tehát nem a királyság a maga történelmi folytonosságában, mert a magyar alkotmány ismeri az inter- regnumot, ügy hogy a korona folytonossága a nemzet örök életét és nem a királyét képviseli, sem maga a király személye, hanem a két alkotmányjogi főtényező, a király és a nemzet, illetőleg az ezt képviselő országgyűlés együtt, a miből következik : hogy Magyarországon sem, a királyság, sem a király személye koronának nem nevezhető, sem a nemzettel, sem az országgyűléssel szemben, mert hiszen a nemzet, illetőleg az országgyűlés az alkotmány alaptana-, a szent korona közjogi elmélete szerint épen úgy egyik tényezője az ország koronájának, mint a hogy másik tényezője a király. Ezzel szemben ma azt látjuk, hogy úgy a parlamentben, mint a sajtóban és a közjogi irodalomban nem is a királyságot, hanem magát a király személyét nevezik koronának, még pedig nem csak avatatlanok, hanem az ország tekintélyes államférfiai, a kormány tagjai, kormánypárt és ellenzék egy151
