Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Baumgarten Nándor: A munkások baleset elleni biztosításáról szóló javaslat [224., 1903]
13 De szó sincs róla, hogy a javaslatot az 1896 : XXVI. t.-cz. felsorolásához hasonlítsam; a 2. §. taxatioja eléggé kimerítő és nagyjában összevág a hasonló külföldi alkotásokkal. Csak kettős szempontból szükebb. Mellőzi a mező- és erdőgazdaságot és a kisebb üzemeket. A mező- és erdőgazdasági munkások balesetbiztosítását elenleg az 1900: XVI. és 1902: XIV. tcz.-kek szabályozzák. A javaslat ezekkel a törvényekkel számolva, az idevágó anyagot kihagyta szabályozásából. Ámde a mező- és erdőgazdaságban a halálos balesetek száma majdnem 7%-kal, a súlyos sérülések száma pedig majdnem 12%-kal magasabb, mint az ugyanazon időben előfordult ipari balesetek. Ezenfelül az említett törvények az alkalmazottakról nem gondoskodtak kellőleg: a teljesen keresetképtelen munkás sem kap magasabb segélyt 10 koronánál, hátramaradott családja pedig egyszersmin- denkorra 400 korona végkielégítést. íme a törvények nem adnak méltányos segélyt, hanem alamizsnát és ezért legfőbb ideje volna, a mezei munkások ügyét is a javaslat kedvezőbb intézkedései alá vonni. De semmikép se essenek el a javaslat jótéteményétől a mezőgazdasági gépészek, a kikről az előbb említett törvények egyáltalán nem gondoskodnak. Lehetetlen, hogy több, mint 15,000 ember (a 1901. évi statisztikai adatok 15,392 mezőgazdasági gépészt mutatnak ki) érdekét úgy a gazdasági, mint az ipari balesetbiztosítási törvények figyelmen kívül hagyják, sőt szükségesnek tartom, hogy róluk fokozottabb mértékben, tehát az utóbbinak keretében történjék gondoskodás. Elvégre sokkal kisebb baj, ha gőzgéppel dolgozó földbirtokos kétféle balesetpénztárral jut összeköttetésbe, mint az, hogy e veszélyes üzemben alkalmazott munkásról baleset esetén ne történjék kellő gondoskodás. A kisipar mellőzése tekintetében javaslatunkkal épen ellenhatalmazás alapján kiadott ministeri rendelet útján kiterjeszthető legyen a ministeri rendeleteken és szabályrendeleteken alapuló vitás kérdések eldöntésére. Sőt az 155. §. ezeknek a rendeleteknek átvizsgálását a ininistarramok kötelességévé tette. Mindez azonban írott makit maradt; a taxativ felsorolás még ma is oly tökéletlen és szűk- körű, mint azelőtt. 13
