Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
56 történelmileg mennyiben állja meg helyét és különösen, hogy azon felfogás és indokolás, a mely ezt a törvényhozási szabály- alkotást megelőzte, mennyiben helyes.» Ámde úgy látszik, Ferdinándy úr ily jellegű tárgyalást megengedhetlennek, legalább is feleslegesnek tart. Azt mondja ugyanis: «Mindaz, a mit Jászi Viktor úr értekezésének Ш. fejezetében ezen törvény helyessége és Szilágyi Dezsőnek a törvényjavaslat tárgyalása közben felhozott érvei ellenében előad, megállhatott volna e törvény tárgyalása idejében és meghozatala előtt, de ma... jogi értékkel többé nem bir, a hiteles törvénymagyarázatot többé meg nem döntheti, szóval megkésett...» Úgy vélem, még a bírói ügyviteli szabályok kommentálásánál is van történeti visszapillantásnak helye; és én tanulmányom czélját s jellegét a fentiekben eléggé körvonaloztam. Ferdinándy úr arra nézve, hogy mit tartalmaznak az örökösödési törvények, vagyis hogy bennök van-e az egész szabályozás, vagy vannak-e utalások, először is velem szemben azt a tételt állapítja meg, hogy az 1723 : 1., 2. és 3. t.-czikke- ket Magyarországon mindenkor úgy fogták fel, mint egy szerves, összefüggő törvényalkotási tényt. Hogy ma úgy fogják föl és 1867-ben is, azt szívesen concedálom. Hogy mindig úgy fogták volna föl, legalább is kétlem. Már Deák is abban a hires értekezésében, a mely a Budapesti Szemle 1865. évi I. füzetében jelent meg Lustkandl ellen, a mikor az értekezése végéhez függelékkép odanyomtat egy pár törvényszöveget, ezt így teszi: I. A sanctió pragmaticára vonatkozó 1723. évi t.-czikkek: Art 2. (közli a szöveget), Art 3. (közli a szöveget). Azután II. alatt: íme az 1723. évi t.-czikkek rubrumai: és közli mind a 129 Art. rubrumát. Majd III. alatt közli all. Decretum Praifa- tióját és az I. Articulust. Majd IV. alatt Leopold I. Decretu - mának Prжfátlóját és 1. és 2. Articulusát. Tehát még Deák is szétválaszthatóknak tartotta a törvény- czikkeket 1865-ben s a tulajdonképeni szabályozást a 2. és 3. t.-czikkben találta. De anuál inkább tarthatták szétválaszthatóknak 1722-ben, a mikor csakugyan külön választva alkották is meg. Az 1. és 2, t.-czikk külön készült el, külön szövegez- tetett s ezen szövegezésében fogadta el az 1722. év folyamán Károly, a ki aztán vissza is tért Bécsbe s az országgyűlés azután 120
