Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
50 hogy az itt király lehessen, megkíván. A sort pedig úgy állapítja meg, hogy magáévá teszi az 0 felsége által (hogy röviden szóljak) Ausztriában megállapított elsőszülöttségi rendet. Azt, a mi ott akkor megállapítva és érvényben volt. Tette pedig azért, hogy a nagy czélt, Magyarországon és az osztrák birtokokban egy ugyanazon fizikai személynek uralkodását és e végből a sorrendi szabályozás egyformaságát biztosítsa. A magyar törvény tehát, mikor Magyarországon a trónutódlás ügyét szabályozta, megállapította 1. a vérszerinti leszármazás kellékét, a melyet a királyban megkíván; 2. a leszármazásból következő azon ismérvet, a mely a leszármazók közül a királyságra concrete jogosítottat meghatározza (az úgynevezett sorrend); és 3. azon egyéb kellékeket, melyeket ezen soron levőnél még megkíván arra, hogy király lehessen. Mind e három momentum szabályozásánál teljes confor- mitást akart elérni az osztrák birtokokban való utódlásra vonatkozó szabályozáshoz, mert az együttes birtoklás, vagyis a két államban egyidejűleg ugyanazon fizikai személynek uralkodása nemcsak czélja, hanem egyik fő tartalma is e törvényes rendezésnek. E végből ad 1. ugyanazon kelléket állapította meg mint Ausztriában, csak azzal a különbséggel, hogy kevesebb ágra szorította, vagyis az egész egyöntetű rendezés, együttes birtoklás nem szólt minden Ausztriában uralomra jogosult ágra, hanem csak kevesebbre; de ezen körön belül aztán teljes a conformitás; ehhez képest ad 2. részint kifejezetten állapítja meg a sorrendet, midőn a három főág egymásutánját állapítja meg, részint úgy, hogy az odaát akkor érvényes elsőszülöttségi rendet teszi meg a magáénak is. — A helyett, hogy az akkor ott érvényes sorrendet szóról-szóra leírná s bevenné a törvénybe, ha ugyan megtehette volna, kijelenti, hogy azt magáévá teszi. Ez lehet talán törvényszer- kesztési szempontból kifogásolható, lehet talán az állami önállóság külsőségei, azon túlideges érzékenység szempontjából, melylyel ma e kérdéseket tárgyaljuk, hibás eljárás, de a mint lényegében ezen törvényhozási alkotás önállóságát miben sem érinti, másrészt azon czél szempontjából, hogy a sorrend azonosságát lehetőleg biztosítsa, nem is oly rossz methodus; plane az osztrák sorrendnél, melyet egy pár határozott mon114
