Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
49 okból volt oly általános és nagyfokú a törvény fontosságának a tudata, akkor abból az udvar is csak megtud valamit és igy lesz valaki, a ki mind a két öröklési rendet helyesen ismeri, tudja, hogy a kettő nem vág össze és így csak megakadályozzák ilyen törvény létrejövételét. De meg, ha csakugyan ez okból volt ily nagy a változás, az újítás érzése, kérdem, mikor szűnt az meg; mikor változott át minden hang és szó nélkül oly felfogássá, a minőt 1791-ben minden ellentmondás s kétkedés nélkül vallottak? De úgy hiszem fölösleges e kérdéseket föltenni. Elég nagy újítást hozott be az 1723-iki törvény azzal, hogy nőkirályt ültetett a trónra, a milyen 400 év óta nem volt, és nőágak egymásutáni sorának trónrakerülését tette lehetővé előre való intézményes szabályozással. Egy további érve Polnernek, hogy a mi öröklési rendünkben még több is van, mint az osztrákban: a római katholikus kellék. De ez mit sem bizonyít. Mert e szabály, habár nem irottan, de odaát is megvolt, s a magyarba való fölvétellel csak biztosítani akarták. De különben is az, hogy a magyar törvény többet foglal magában, mint az osztrák, az én fölfogásomat nem czáfolja. Hiszen a magyar törvény a maga részéről mindazt, a mit biztosítani akart, hogy meglegyen, megmaradjon, fölvette; s ezen belül marad az austzriai successor minőségnek netán való egyéb kelléke, a mi rá nézve közönyös, csak ellentétben ne legyen a saját maga által megkívánt kellékekkel. V. Azt is mondja Polner, hogy ha trónutódlási nyílt kérdések új szabályozására volna szükség, azt nem lehetne házi törvények útján szabályozni, hogy azután így kerüljön azon nem incorporativ utalás folytán a magyar jogba. Ezzel szemben csak utalok értekezésemben világosan kifejtett álláspontomra : A magyar törvény megállapította némely leányágak öröklését > az ágak egymásutánját, s azt, hogy a trónra kerülő római katholikus vallású és ausztriai főherczegi successor legyen, vagyis miután az együttes birlalás elve is egyenrangú jelentőségű momentuma a szabályozásnak, az osztrák uralkodásban is utód legyen. Ezek a kellékek, a melyeket a sorra kerülőben, 226 4 113
