Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
48 ment végbe, itt pedig a priínogenitura és oszthatatlanság elve érvényesült, a mihez ők különben a hitbizományok akkor már nálunk is meglevő intézménye által is szoktatva voltak. Ha csakugyan annyira át voltak hatva a rendes magyar öröklési szabályoktól, hogy van mégis, hogy az 1. törvényczikk '■). §-ában a férfiaknak azon említett elsőbbségi szabályozása meg van pendítve. Ilyet sem ismert a magyar öröklési jog az utriusque sexus esetén, honnan mégis megcsendülése a hűbér- jognak? Polner azért teszi föl az országgyűlésről, hogy ily rendezést akart végezni, jóllehet az elválaszthatlanságot is biztosítani akarta, mert azt hihette, hogy Ausztriában is igy van rendezve a kérdés, miután az országgyűléssel közölt osztrák örökösödési szabályozások e kérdésről hallgatnak. Pedig ezek a szabályok épen nem hallgatnak erről a kérdésről. Ott van a pactum mutuae successionis, a mely az országgyűlésnek be- mutattatott, a mely az 1713-iki pragmatika szankcziónak fun- damentomát és kiegészítő részét teszi, s a hol a férfiak elsőbbsége minden kétséget kizárólag megállapíttatik. Ez az okmány nemcsak hogy bemutattatott az országgyűlésnek, hanem a Genuina Informatio ismerteti is épen a férfiág elsőbbségére vonatkozó tartalmát. «... quamdiu eorum aliquis Masculus superesset, Feminas et inter Masculos Primogenitus reliquos Fratres postgenitos ab omni prorsus hsereditate et successione remotos haberet.» De mindettől eltekintve, újra csak ismételnem kell, a mit fentebb mondottam: hogy ha a magyar országgyűlés nem is ismerte az osztrák szabályozást igazán, csak ismerte az udvar ? Hogyan történhetett, hogy ily törvényt szentesíttettek ? Vagy azt tegyük fel, hogy viszont az udvar meg nem tudta, hogy mi mindent rejt magában a magyar törvény, épúgy, mint a hogy az országgyűlés nem tudta, mi van az osztrákban s így akartak conformis szabályozást végezni? Ez mégis kissé vígjátéki színezetű bonyolódás volna. De Polner szerint már csak azért is valószínű, hogy a féríi- és nőág egyforma jogát hozták be 1722-ben, mert e nélkül nem találták volna az egész örökösödési rendezést oly nagy elvi változtatást megállapítónak, mint a hogy azt 1722 táján felfogták. Én úgy hiszem, ha ez 112
