Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
39 cessores szavakkal; tehát az archiduces semmi újat sem jelentene. Viszont, a mit a hűbérjog figyelembe vétele segélyével kihoz, hogy minden leánynak leszármazóival az osztrák ház egy-egy új ággal gyarapodott és folytatódott; ezeknek in idea osztrák főherezegi voltuk nem szűnt meg azzal, hogy idegen agnatio homályában lappangott s reálissá csak bizonyos ágak kihaltával tudott volna válni: mindez egyrészt nem is áll, másrészt mit sem bizonyít. Nem áll, mert csak jogászi transcendentalismus, hogy ők in idea osztrák íőherczegek. A braganzai herczeg in idea sem osztrák főherczeg ma. Osztrák főherczeggé válik az és a le- származói, a kire a successio rákerül. És nem is bizonyít semmit, mert 1722-ben is nagyon jól tudták, hogy az a sok európai fejedelmi sarj, a kinek ősanyái közt Habsburg leány is találtatott, nem osztrák főherczeg. Hogy az öt leány kérdése voltakép hat leány kérdése, mert Mária Terézia is ily leánynyá válhat, ha Károlynak fia születik, csak enyelgés. És tovább fűzhetném, hogy hét leány kérdése,'*' mert már akkor élt Károly második leánya, Mária Anna is. Az öt leány problémája nem akkori probléma, hanem mostani, tekintve a lányok számát és az ebből folyó elnevezést. Teljesen elismerném Schiller ellenvetésének helyességét, ha az akkori rendeknek vetné szemére, hogy ők öt leány problémájáról beszéltek, pedig hétről kellett volna, vagy helyesebben X leány problémájáról, leven akkor még a Károly propagativ képessége egy incommensurabilis mennyiség. De nekünk csak szabad öt leányról beszélni, mikor már biztosan tudjuk, hogy Mária Terézia esete nem lett problematikussá. Már most Schiller idevonatkozó érveléséből az az eredmény jönne ki, hogy tehát ez az Austriae Archidux kitétel tulajdonképen nem jelent semmit; az az csak azt, a mi előbb a törvényben részletezve elmondatott. Ez azonban a Schiller egyéb álláspontjával összeférhetetlen, mert ő az egyenrangú házasság kellékét előírva látja s így az Archiduxot jelentőség * Ezt maga Schiller is megállapította azóta a Jogászegyleti értekezések közt megjelent beszédéhez fűzött * alatti jegyzetben 33. 1. 103
