Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 28. kötet (224-230. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 28. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: Válasz a pragmatica sanctio és a házi törvények tárgyában [226., 1903]
-to nélkül valónak nem tarthatja. Ennek kiegyenlítésére egy, előttem érthetetlen constructiót állít föl. Az az Austrise Archidux először csak cognatust jelent, de másodlagosan agnatust is. Ugyanaz a szó ugyanazon helyen, ugyanazon kapcsolatban, tehát az ugyanazonosságnak minden elképzelhető kritériuma mellett egyszerre s egyszersmind mást is jelent, jelent agnatust is minden ezen szűkebb házi tagsághoz való kellékek ben- foglalásával együtt. Amikor tehát az én érvelésemmel kell szembeszállni az öt leány kérdésében, jelent cognatust, mi újat sem mondó, fölösleges szó; ha pedig az egyenrangúság követelményének megindokolásáról van szó, egyszerre agna- tussá lesz mindazzal, a mi abban benne van. Ezt a kérdést különben Schiller t. tagtársunk tovább fűzi jogászegyleti előadásában, a hol egyszersmind a «legitimos» jelzőnek az értelmét is összeegyeztetni igyekszik azzal a többköveteléssel, az egyenrangú házassággal, a mely viszont a nyomban következő Austrise Archidux kellékben foglaltatik. О azt fejtegeti, hogy a Habsburg-Lothringen családra fenálló szabályok szerint való egyenrangú házasság a mi törvényünkben is csak e családra s majd ennek fiágon kihalta esetére — a mindenkor sorra jutó új nőág agnatiójára, a mindenkori általa úgynevezett szükebb értelemben vett, Archidux-okra vonatkozik. De az Archiduxok azon nagy tömegére, kik ma csak «in idea» azok, a tágabb értelemben vett Archiduxokra, arra a sok bajor, portugál s minden más családbeli, de Leopoldtól leszármazó herczegekre a mi törvényünk csak a legitim házasságból való származást kívánja meg s erre való a legitimos successores kitétel. Nagyon sok kifogásom van e constructio ellen. Schiller maga is tovább azt állítja, hogy ezek a tágabb értelemben vett osztrák főherczegek, vagyis a különböző Braganzák, Wettinek, Windischgratzek, Liechtensteinok stb. ezt, ma és mindaddig, míg sorra nem kerülnek s nem lesznek szükebb értelemben Austriaca Domus, Archiduces Austria?, mindaddig nem az osztrák házi szabályok alatt állnak, hanem a maguké szerint iga- zíttatik az ő családjokhoz való tartozás, a nálok megkívánt egyenrangúság mértéke etc. Vagyis ha pl. a Windischgratzek enyhébb egyenrangúsági szabályokat ismernek házi törvényeiktől
