Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
84 maga, mert különben seliogysem tudnám megmagyarázni, hogy Würtembergben, Hessenben, Brémában és Badenben, miért kéri ki az igazságügyminiszterium úgy a feltételes, mint a próbaidő leteltével a végleges megkegyelmezés kérdésében a bíróság véleményét? Azt állítja t. ellenfelünk, hogy mikor mi a próbaidő sikeres leteltének kedvező arányszámaira hivatkozunk, nem számolunk a valódi, hanem csak a bíróság elé került kriminalitás adataival, ellenben Németországban addig halasztják el a szabadságvesztésbüntetés végrehajtását, a míg az adminisztratio csakugyan meggyőződést szerzett magának arról, hogy az illető nem fog visszaesni és úgy viseli magát, a mint kell. Ott tehát minden tévedés ki van zárva. Ezzel szemben konstatálni kívánom, hogy Brémát kivéve, a feltételesen megkegyelmezett semmiféle hatósági felügyelet alatt nem áll s Brémában is a szenátusnak 1900 aug. 7-én kelt rendele te csak azt szabja meg, hogy a büntetést végrehajtó hatóság évenként egyszer felvilágosítást kér a feltételesen megkegyelmezett lakhelyének rendőrségétől az illető magaviseletéről. * Hogy az ily sablonos tudósítás miben áll, azzal tisztában lehetünk. Végül csak megemlíteni kívánom, hogy az adminisztratív hatalom teljesen félreértette az intézmény czélját, a mennyiben 1899 és 1900 folyamán összesen 198 oly egyénnek kegyelmezett meg feltételesen, kiken már előzőleg egy vagy több szabadságvesztésbüntetés hajtatott végre. Ezeket az «először bűnösöket» óvja meg a német kabinetjuszticia a squalor carceristől. Mi az eredmény? Az, hogy a büntetlen előéletüek közül csak 20%, a büntettek előéletüek közül 45% szolgáltatott okot a kedvezmény visszavonására. További visszásságokat az egyenlőtlenség eredményezett, melylyel a feltételes megkegyel- mezést az egyes államokban szabályozták ;**sa melyek elkerü* Zusammenstellung betreffend die Anwendung der in den Bundesstaaten für die bed. Begnadigung geltenden Vorschriften bis Ende 1901 Aktenst. d. Reichtags Nro 485. 10. Leg. Per. II. 1900/902. ** Erre vonatkozólag az 1903 február havában a birodalmi gyűlés elé terjesztett: Denkschrift über die bedingte Begnadigung ezeket mondja: «In Preußen und den meisten übrigen Bundesstaaten wurden 84
