Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
S3 viszont teljesen kizárná a fanatizmusból elkövetett deliktumok- nál s azoknál a becsületsértéseknél, melyek mélyen gyökerező gyűlöletből erednek. Legmelegebben pártolja a dorgálást Gennat,* a ki csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy az aboli- ciót egyáltalán javaslatba hozták s pozitív indítványában egyrészt azt proponálja, hogy a dorgálás ne csak a «különösen esekély súlyú», hanem a «kevésbbé súlyos» esetekben nyerjen alkalmazást, másrészt, hogy a fiatalkorúak által elkövetett bűntettekre s a felnőttek állal elkövetett kihágásokra is kiter- iesztessék. Mindenesetre érdekes jelenség, hogy azok közt akadnak a dorgálásnak hívei, a kik a feltételes elitélést nem tekintik büntetésnek. Igen röviden végezhetek a feltételes elítélés kérdésével.** E kérdés már régen megszűnt kérdés lenni s ha a megtorló büntetés régi szabású hívei nem tudnak belenyugodni a tények hatalmába, úgy ez csak vereségük érzetéről tanúskodik. A német birodalomban tudvalevőleg hat kisebb államtól eltekintve, az összes államok behozták a feltételes megkegyel- mezést, melynek elméleti képtelensége sokkal ismertebb, semhogy ismételten kénytelen volnék azt demonstrálni. Csak gyakorlati következményeire óhajtok néhány szóval reámutatni. Míg Erancziaországban és Belgiumban átlag a feltételesen elitéltek 3—5%-ánál merült fel a kedvezmény visszavonásának szüksége, addig Németországban 1901 jan. 1-ig a feltételesen megkegyelmezettek 25—40%-ánál járt le a próbaidő kedvezőtlenül. Vájjon — figyelembe véve, hogy Németországban aránytalanul ritkábban alkalmazzák, mint Belgiumban vagtr Francziaországban — a mellett szól-e ez az adat, a mit Baumgarten Izidor állított, hogy az adminisztratív hatalom alkalmasabb a kedvezményre érdemes személyek kiválasztására, mint a bírói ? Úgy látszik inkább, hogy Baumgarten az adminisztratív hatalom bölcsességét többre becsüli, mint ez * I. m. 24—25. ** Az a replika, melyet ez előadásom keretébe foglaltam, csak alkalom, nem pedig okszerűen függött össze tárgyammal s ép ezért e helyütt mellőzhetőnek tartom. 6* 83
