Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
81 süket a botbüntetés által már csak azért sem veszthetik el, mert nincs veszteni valójuk.1 Támogatja, ezt szerinte, hogy a legszélesebb rétegekben szaporodnak a laikusok és szakemberek, kik különösen fiatalkoruakra a botbüntetést feltétlenül visszaállítandó- nak tartják1 2 s hogy nemcsak félmüveit államok, mint Orosz-, Görögország és Montenegró, de az első sorban álló kultur- államok, mint Anglia, Dánia és Norvégia is gyakorolják a testi fenyítést.3 Gennat pozitív javaslata ehhez képest, hogy — tekintve az aggályokat — a felnőttek s a nők kivételével nyerjen alkalmazást a botbüntetés, de e korlátozást is csak azért állítja fel, mert reméli, hogy a többi magától jön.4 Mi nem reméljük, de félünk tőle s ezért a principiis obsta elvét óhajtanok alkalmazni. Egyben azonban igaza van Gennatnak, hogy t. i. a kérdést nem szabad a szentimentális magaslatból eldönteni. Igénytelen nézetem szerint teljesen elhibázott az a kiinduló pont, mely a szelíd és szigorú állati dresszura mintájára az emberi büntetésnemeket is a szigor és enyheség jegyében osztályozza. Nem is a szigor szól a botbüntetés ellen s nem is a verés a felháborító, mert hisz a leghumánusabb krimina- lista sem emelhet kifogást az ellen, ha a 12—14 éves suhancz apróbb fegyelemsértéseit, sőt kriminalitásait is fogház helyett a tettet közvetlenül követő nyaklevessel honoráljuk, ellenben semmiféle kriminalpolitikai érv nem elégséges annak a támogatására, hogy a verés az állam tekintélye által szentesített büntetés legyen, hogy annak végrehajtása állami beavatkozással történjék s hogy a büntetőtörvény, melynek egyik kifejezett czélja a durvaság, a besztialitás atavisztikus maradványa elleni küzdelem, e küzdelemben maga is a durvasághoz forduljon 1 Blätter f. Gefk. XXXVI11. 33—37. * Heim: Jahrbücher für Kriminalpolitik I. 389.; Schmölder: Rheinisch-westfäl. Gef. ges. LXIY. 106.; Potel: Sächsisch-Anhaltische Gefängnissges. IX. 181. 3 «Wie rückständig und beschämt müssen jene Staaten sich von Rechtswegen fühlen, wenn sie hören, dass bei den Deutschen das Sitzfleisch nicht minder des halbwüchsigen Burschen, als des ausgewachsenen Scliandbuben gleicherart res extra commercium (!) ist.» Gennat i. h. 39. 4 Id. m. 43. 81 6
