Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
66 a veszély ama körét, mely ellen a védekezésnek irányulnia kell.* Lisztnek az iparszerü bűntettesekre vonatkozó javaslatával fentebb foglalkoztunk ** s láttuk, hogy Liszt e ponton — az eredményelmélet tekintetéből nem igazolható drákói szigorúsággal — öt, illetőleg tiz évi minimummal operál. Calker, kinek törekvése, hogy a megtorlás! elvet a társadalom védelmével összeegyeztesse, sokkal őszintébb, máskép segit magán. A szó dogmatikus értelmében vett visszaeséssel szemben felállított javaslatát már láttuk s nem találtuk kielégítőnek. Ezt kiegészítik a szokásszerü bűntettesekre vonatkozólag javasolt védelmi rendszabályok, melyek által Calker legalább formailag eleget tesz annak, hogy a bűntett és a szó technikus értelmében vett büntetés arányossága meg ne zavartasssék. Minthogy a szokásszerü bűntettes egyes cselekményeire - - tekintette] azoknak esetleg csekély tárgyi súlyára — hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetés ki nem szabható, de viszont a rövid- tartamú büntetések, miként a bűnügyi statisztika bizonyítja, teljesen hatálytalanok a bűntettesek e ketegoriájával szemben, ennélfogva a szokásszerüség leküzdése végett a büntetéstől különböző más eszközre van szükség, melyet Calker a ma érvényes német btk. által a csavargók és koldusok ellen alkalmazott dologházban talál meg. A törvénybe tehát oly rendelkezés volna felveendő, mely feljogosítja a büntetőbirót, hogy azon egyéneket, kik ismételt visszaesés által oly bűnözési hajlamról tesznek tanúságot, melynek folytán a büntetés kiállása után előreláthatólag ismét büntetendő cselekményt követné* Kahl referátumában (Verhandlungen III. 233.) külömböztet visszaesők és szokásszerü bűntettesek közt s az utóbbiak jellegzetes vonásaként a generális visszaesést állítja fel, mely a jogrend elleni gyűlöletben jut kifejezésre. Mindkét csoportból toborzódik szerinte az iparszerü bűntettesek csoportja. E typusok elkülönítését a represszióban tartja Kahl a jövő feladatának. Ezzel szemben azt hiszem, hogy a német bűntettesek kevésbbé skolasztikusak mint a kriminalisták s hajlamaikat az elméleti finomabb megkülönböztetésektől menten elégítik ki, úgy hogy a genus elleni represszió — kellő individualisáeió- val a végrehajtásban—jobban kizárja a határvonalakon bűnözők esetleges kibúvását a Kahl által is támogatott «energische Bemedur» alól, mint a büntetésnek szükségkép tökéletlen differeneiációja, ** V. ö. 57—58. old. «6
