Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
4!) Liszt támadta meg a berlini Finkenschaft előtt a börtöniparról tartott előadásában.* Köztudomású, hogy Liszt a büntetési rendszer reformját a bűntettesek hármas felosztására alapítja. Az első csoportnál, melybe a javíthatatlanok tartoznának, helyteleníti a földművelési munka alkalmazását, mert eredménytelen, a harmadik csoportnál, mely a pillanat-bűntetteseknek különböző válfajait foglalja össze, a családja nyomorán enyhíteni óhajtó sikkasztó pénztárostól a szónoklat hevében felségsértő munkásig a külmunkáltatás felesleges s a most említett csoportok kizárásával csak a második csoportnál volna helyén, a dologkerülésből bűnöző, javításra szoruló és javítható elemeknél, melyek a nevelésre alkalmas anyagot nyújtanak. Minthogy pedig az említett porosz rendelet semmilyen megkülönböztetést nem tett, Liszt a saját álláspontjából helyesen jutott arra az eredményre, hogy a szabadban való munkáltatást ott is alkalmazzák, hol nincs helyén, ott is a hol megfelelő, de eredménnyel nem járhat, mert nem szerves eleme a büntetés fokozatos végrehajtásának, s csak ép ott nem alkalmazzák, a hol szükséges volna. A most érintett reformjavaslat csak egy szeme annak a gondolat-lánczolatnak, melyet Liszt a német btk. revíziójára vonatkozó már említett jogászgyűlési véleményében tár elénk, s a melyben a büntetési rendszer reformjára az idők során felvett javaslatait szerves egésszé jegecesíti. A rendszer két sarkpontja: a nevelő bánásmód a javíthatókkal s a társadalom védelme a javíthatatlan közveszélyes bűntettesekkel szemben. E két sarkpont között terül el az esetek tömege, melyekben a büntetés célja a jogrend érvényesítése s a melyekben Liszt szavai szerint csak arról van szó: «dem Verbrecher die Macht der von ihm übertretenen Rechtsordnung eindringlich zu Gemütbezu führen».** E közbenső területet hajlandó Liszt az ellenfeleivel kötendő törvényhozási paktumban a cselekmény súlya szerint megállapítandó büntetések rendszerének átengedni, melyben a klasszikus iskola elvei minden korlátozás nélkül érvényesülhetnek. Hozzáteszi ehhez, hogy : íme ők * Die Gefängnissarbeit. Berlin 1900. 14—19. ** Verhandlungen stb. I. 390. id 4
