Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
i8 vádlottat, hogy a vádló megnyugvása folytán milyen lett rá nézve a helyzet, egyáltalában nem ismer a gyakorlat. Én legalább egyet se tudok. Tény. Nem a Curián múlt. Ott, ebben az esetben, meg volt a jóindulat. A törvényhozónak úgynevezett szelleme, vagy mondjuk akarata, a már Fabiny idejében elkészített indokolás szerint,* nem képezhet semmiségi okot a felvilágosítás nem vagy nem kellő eszközlése. És ennek daezára láttunk föntebb eseteket, melyekben ennek elmulasztása megsemmisítésre vezetett, (daezára annak, hogy a 73-as osztr. törvény nem vette át az 50-iki perrendtartásnak erre vonatkozó rendelkezését ! . . .) De mit ér a jóindulat! Bíróságaink egyszerűen csak úgy világosítják fel a vádlottat, hogy ne felebbezzen, de jelentsen be semmiségi panaszt, ha ugyan jónak tartja, aztán pedig rávezetik a jegyzőkönyvre, hogy a panaszbejelentés a bíróság részéről történt kellő kitanítás, illetve felvilágosítás után történt, és a Curia akarva sem tehet vádlott érdekében semmit! Arra mindenki tud esetet, hogy az alsóbiróság, daczára a 305. §. végbekezdésének, mely szerint a vádlott «a főtárgyalás alatt is értekezhetik védőjével», nem engedte meg a vádlottnak, hogy védőjével értekezzék, arra is tudunk esetet, hogy a 407. §. első bekezdése szerinti magasabb alsófok, a tábla a védőnek e miatt bejelentett perorvoslatát egyszerűen elutasította. Hát ezek után mit szóljunk a Curiának Büntető Jog Tára XLIY. 95. lapon közölt határozatához, mely szerint el volt utasítandó vádlottnak a főtárgyalásnak védőjével való értekezés czeljából kért félbeszakítása iránt előterjesztett kérelmének a megtagadása miatt bejelentett semmiségi panasza, annak daczára, hogy az, a ki ellen a bűnvádi eljárás folyik, csak védőjével együtt képez egy egész, egy önálló felet ? Ez a felvilágosítási kötelezettség egy országban sem oly főfontosságú, mint nálunk, hol a törvényhozás — a mint ezt, a * 552. 1. «a kérdés feltevését illetőleg felvilágosítást nem szabad az elnöknek elmulasztani Az semmiségi okot nem állapít meg. Az 1873. osztrák törvény» — és ez volt nálunk mindig a döntő, — is eltért az 1850-iki perrendtartástól, mely a kitanítás kötelezettségét semmiség terhe alatt írja elő.» 180
