Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
46 A 330. §-hoz írt, a tervezeti indokolás 552. lapjain található, Fabinyi 442. lapjából, egy értelemzavaró sajtóhiba híján, szószerint átvett eszmefuttatás szerint: «Rendesen elégséges, ha a felekhez e tárgyban egyszerű kérdést intéz az elnök. Ha azonban a vádlottnak nincs védője . . . a hivatalból való felvilágosítás szükségesnek látszott.» A törvényhozónak tehát, úgynevezett akarata, kérdést és felvilágosítást állítván egymással szembe: felvilágosítás = kitanítás. Lássuk most, hogy értelmezik e törvényt fent és lent? A szaklapok mindössze is csak három ily határozatról tudnak. Lássuk azokat! 1. Büntető Jog Tára 43. kötet 168-ik lapon közölt esetben vádlott felfolyamodása folytán a Curia a vádlottnak semmiségi panaszát visszautasító kir. törvényszéki végzést megsemmisíti és a törvényszéket utasítja, hogy a tábla Ítéletét vádlott előtt újból hirdesse ki, őt ez alkalommal a perorvoslatok használhatóságáról felvilágosíva, mert ennek megtörténte a jegyzőkönyvből ki nem tűnik. A határozatot bevezető közlemény kitam'tási kötelezettség-et említ. 2. Büntető Jog Tára XL1. kötet 299-ik lapon közölt esetben, midőn a szolnoki törvényszék vádlottnak felebbezését tudomásul vette, a tudomásul vevő végzésnek megsemmisítése nélkül, azzal az utasítással küldi vissza az iratokat, hogy a hozott ítélet újból való kihirdetése után vádlottat az iránt, vájjon semmiségi panaszszal kiván-e élni, megkérdezze. 3. Büntető Jog Tára XLI kötet i90-ik lapon közölt esetben megsemmisíttetik a szatmárnémeti kir. törvényszéknek a vádlott perorvoslatát visszautasító végzése, «minthogy a vádlott a törvényben megengedett jogától az Ítélet kihirdetésére vonatkozó törvényes rendelkezések téves értelmezésén alapuló bírói mulasztás következtében meg nem fosztható». E határozati indokolásokból kivehetőleg a Curia sem egyszerű figyelmeztetési kötelezettséget, hanem kitanítást ért a felvilágosítás alatt. Igen ám! De mily terjedelmű legyen e kitanítás? Elégnek tekinthető-e, ha az elnök annyit mond, hogy az 178
