Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
45 után, ily esetben pedig a törvény a beadvány «érdemleges» elintézését nem tiltja, ha nem is Írja elő. Nálunk, sem tiltja. De mert nem is Írja elő a kétes esetet, vádlott terhére szokás elintézni, a mint ezt a Prostean Miklós ügyvédnek elkésetten becsatolt meghatalmazására tekintettel, annak felebbezését visszautasító végzés ellen beadott folyamodást 1902/6446 sz. alatt elutasító Büntető Jog Tára XLIY. k. 165. lapján megbeszélt curiai végzés bizonyítja. A dologban az a legérdekesebb, hogy a 11. §. szerint határidőmeghosszabbításoknak helye csak a törvényben meghatározott esetekben van. A felebbezés vagy semmiségi panasz beadására fentartott nyolcz napos határidő meghosszabbítását pedig atörvény nem engedi. Az alsó fok ennek daczára meghosszabbította a határidőt és a Curiának ezen meg nem engedett meghosszabbításhoz, az ügy felülvizsgálata alkalmával, a hozott végzés szövegének tanúságaként, egyetlen szava nem volt. XVII. B. P. !). §., 330. §., 388. §. Vádlott kitanítása a perorvoslatra. 8 most lássuk a 9. §-t és illetve a 330. §. első bekezdését, más szóval: hogyan figyelmeztetik bíróságaink a védő nélkül megjelent vádlottat perorvoslati jogainak a terjedelmére. A 9. §. szerint «az eljáró hatóságok és hatósági közegek, kötelesek a terheltet» (helyesen azt, a ki ellen az eljárás folyik) «a megengedett perorvoslatok használatáról azokban az esetekben is felvilágosítani, melyekben ezt a törvény világosan nem említi». A 330. §. 1. bekezdése szerint «az ítélet kihirdetése után az elnök megkérdezi előbb a vádlót, azután a vádlottat, hogy kiván- nak-e perorvoslattal élni», a második bekezdés pedig kimondja, hogy: «ez alkalommal az elnök a vádlottat, ha nincs védője, a perorvoslatok használhatásáról felvilágosítani tartozik.» A 9. §. perorvoslatok «használatáról», a 330. §, azok «használhatásáról» való felvilágosítást említvén, (a helyes «használhatóság» kifejezés mindkét ízben mellőztetvén,) kénytelenek leszünk a törvényhozó tulaj donképeni akaratát kutatni. A 9. §-hoz irt indokolás (109—110. lapok) e kérdés megfejtése helyett jogtörténeti fejtegetéssel foglalkozik. 177
