Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
41 Büntető Jog Tára XLV. k. egy lapján nemrég megjelent, kitűnő hosszú czikkében oly nagy szellemességgel kifejtett, hogy t. i. «nem lehessen tudni, mikor tekintendő a hirdetményileg keresett vádlott elvileg eltűntnek», a mikor a 469. §. 3. bekezdése e tekintetben világos, határozott, Weiss Ödön úr által félre nem ismerhető felvilágosítással szolgál, kimondván, hogy a felhívás utolsó, azaz harmadik közzétételétől számított egy hó leteltével ? Vagy a nyilvántartással járó nehézségek, vagy az, hogy sok vádlott a törvényben előirt hirdetményi eljárás foganatosítása daczára nem jelenik meg, képezheti ezen vádlott jogait oly végtelenül sértő rendelkezésnek elfogadható indokát, a mikor a B. T. K. nagynevű megalapítójának egy eléggé nem hangsúlyozható és elégszer el nem ismételhető kijelentése szerint., inkább szabaduljon tíz bűnös a jól megérdemelt büntetéstől, semmint, hogy csak egy is ártatlan szenvedj n ? . . . Vagy teljesen kizárt dolog, hogy a hirdetmény folytán ha nem is a táblánál, de legalább a védőjénél beállító vádlott, oly ténykörülményekre hívja fel annak figyelmét, melyeket, a törvényszakaszok rozoga Prokrustes-ágyába szorított agyával a legszorgosabb iratcsomó-böngészés útján sem tud vala felfedezni ? De a Curia elolvasta a régi Curia által hozott döntvény- indokokat. Magáévá tette ezek közül azokat, melyek vádlott terhére szólnak, nevezetesen a melyek az eljárásnak lehetőleg gyors befejezését indokolják a vádhatóság érdekében, de nem tette magáévá a döntvényindokolás második bekezdésében foglalt ama kijelentést, mely szerint vádlott a szökés ténye folytán ama veleszületett emberi jogától, hogy az ítélet kihirdetése czéljából megidéztessék, meg nem fosztható, és hozott határozatot, végzést, intézkedést, mely szerint — még azt a csöpp jogot is el kell venni attól a szerencsétlen vádlottól, melyet — beismerem: kifejezetten a törvényhozó — feledé- kenységből — nem biztosít, de nem ez a fő . . . nem tilt! Európában párját ritkító e felfogás! Itt van példának okáért Szerbia. Barbár állam — azt mondják -— mert a mienkhez hasonló szóbeliség-közvetlensé- ges perrendszert nem tudott összehozni a skupstinája. És ké173
