Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
31 is felülvizsgálni, «habár az», hogy lehetőleg a törvény kifejezéseivel éljek «perorvoslattal nem élt is»? «De,» teszik hozzá acuriai indokok, «Gallovits József bűnössége az esküdtszék (helyesen: «esküdtek») által külön és önállóan állapíttatván meg, miből folyólag,» már t. i. a Curia felfogása szerint, már megint az «esküdtszék»-nek Marosi Jánost illető megállapítása az ő érdekeibe nem ütközött és így ő a jelzett pont alapján semmiségi panaszt nem érvényesíthet. » Oly kézen fekvő e felfogás sérelmes volta, hogy kár is rá szót fecsérelnem. Legjobban járt a közvádló. О is perorvoslattal élt. Persze az egyik vádlott terhére. Ennek meg azt írta a Curia, hogy semmi köze az egészhez, mert az ő érdekét sem sértette az ellentmondás. Szóval a Curia szerint minden mindegy. XIV. 423. §. 4. és 5. bek. Az elitéit vádlott büntetése a tábla által távollétében is felemelhető. Ha az «Indokolás »-nak bevezető intézkedéseit és az azt követő rendelkezéseket férfias elhatározással végig olvassuk, azokon a nagyszámú ó-germán törvényeken kívül, melyeknek hasznavehetetlenségét már annyi sok évtizeddel ezelőtt látták be, persze csak Németországban, különösen két dolog köti le figyelmünket; egyik a szóbeliség, másik a közvetlenség. Annyiszor történik rájuk, és pedig soha sem kellő nyomaték híjján, hivatkozás, hogy minden magyar ember keble méltán duzzadhat az önelégültségtől, mert jobban, mint nálunk ez elveket sehol a világon nem szeretik — dicsérni. Yoltak, kiket annyira elfogott az örömteli lelkesedés, hogy boldogságukat nem tudván önkeblükbe zárni, felrohantak ide a Jogászegyletbe, hogy velünk együtt örömünnepet üljenek a szóbeliség és közvetlenség persze magasztos elveinek a felebb- viteli eljárásban való győzelme alkalmából. Hogy ez csak а В. P. szakaszainak kipróbálása előtt lehetett, az magától értetődik. 163
