Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
30 feleletet a megváltoztatott v. kiegészített kérdésekre. Most vegyük a 427. §. 6. pontját! -— E szerint semmiségi panasznak van helye, ha az esküdtek határozata lényegében homályos, hézagos vagy ellentmondó. Most meg az esetet; jogtörténelmi jelentőségű! A nagyváradi kir. törvényszéknél történt. Két vádlott volt. Gallovits és Marosi. B. T. K. 344. és illetve 350. volt a vád, illetve kérdés. A tettestársaság — B. T. K. 70. §. — nem volt vitás. Azt a bűncselekményt, mely vád tárgyát képezte, együtt és közösen követték el. Mikor kihirdették az esküdtek határozatát — a felek és képviselőik elestek. Kimondták az esküdtek, hogy Gallovits vádlott Marosi vádlottal együtt és közösen rablást, míg Marosi vádlott ugyanekkor, ugyanezen alkalommal vádlottársával együtt és közösen zsarolást követett el. (Vermes Károly dr.: Az lehetetlen.) A mit mi lehetetlennek tartunk, t. teljes Ülés! az az, hogy ilyenkor a bíróság ne alkalmazza a helyesbítési eljárást. Ha pedig ez a lehetetlenség szinte érthetetlen okokból mégis bekövetkezett, ha külön bűncselekmény miatt Ítélte el a szakbiró- ság a B. T. K. 70. §-ánál fogva csak egy és ugyanazon bűn- cselekmény miatt elitélhető vádlottakat, hát lehetetlennek kell, hogy tartsa itt mindenki, hogy a Curia, daczára ezen anyagjogi ellentmondásnak, daczára a 370. illetve a 427. §. 6. pontjában foglalt rendelkezésnek, még se semmisítse meg az Ítéletet, ha az egyik vádlott megnyugodván a hozott határozatban, perorvoslattal csak a másik támadta meg a valóban ellentmondó és jogilag teljesen tarthatatlan Ítéletet. Igaz ugyan, hogy a 427. §. 6. pontja után következő bekezdés szerint, a mint ezt a semmiségi panaszt elutasító végzésben szóról-szóra kifejtve találjuk, ezen 6. pont alapján a vádlott csak akkor érvényesíthet semmiségi panaszt, ha kétségtelen, hogy az esküdtek határozata érdekeinek sérelmével járt, de vájjon a 387. §. 4. bekezdéséből kivehetőleg a Curia nem lett volna-e köteles az egyik vádlott javára szolgáló körülmény alapján a határozatot a másik vádlott javára akkor 162
