Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
27 czikkét kéne irányadóul tekintenem, a mikor én a fölött tanakodom : kivánja-e, nem kivánja-e a törvény a táblai főtárgyaláson jelen nem volt védő semmiségi panaszának a tekintetbe vételét, előírja-e a törvénynek most idézett 425. §-a az ilyen védőnek a tábla-itélet-kihirdetésre való megidézését, — szívesen elismerem, hogy akkor, arra a meggyőződésre kell jutnom, melyet — és pedig elég helytelenül — Weiss Ödön kartársam Írásban és szóval — t. i. közbeszólások alakjában, — magáénak vall. Ám a dolog úgy áll: én a 425. $-nak nemcsak második, hanem harmadik bekezdését is elolvastam és azt láttam, hogy igaz ugyan, hogy a 423. §. 2. bekezdése szerint a törvényszék a táblai Ítéletet merőben csak a felebbviteli főtárgyaláson jelen nem volt vádlóval, sértettel, valamint a vádlottal tartozik közölni, de ugyanezen §. 3. bekezdésében azt találtam, hogy ha a felebbviteli főtárgyaláson jelen volt jogosult semmiségi panaszszal élt is, erről a törvényszék a feleket értesíti. Már pedig, ha a félnek, a ki az 53. illetve 57. §-nál fogva az eljárás bármely szakában, tehát táblaitélet kihirdetése alkalmával is élhet védő közreműködésével — az Ítélet kihirdetendő — ha a 383. §. II. b) pontja és illetve 430. §. értelmében e védő perorvoslatot önállóan, akár a vádlott akarata ellenére is jelenthet be, kérdem: mi czímen lehetett a védőt eme személyéhez kötött, attól el nem választható, hogy úgymondjam vele született emberi jogától megfosztani? Hisz ő csak «jogosult# ! XI. 383. §. 3. b„ 411. §., 413. §., 394. §., 435. §. Visszavonhatlan semmiségi panasz visszavonása elfogadtatott. Ennél az állásfoglalásnál az lehetett a Curia felfogásának az indoka, hogy a közvédő minden tekintetben védőnek lévén tekinthető, perorvoslatának hatálya a vádlott védője részéről bejelentett perorvoslattal azonos. Azaz, hogy úgy hiszszük. Ezt a felfogást azonban csak addig vallotta magáénak a Curia, a míg a védő semmiségi panasz—jogkörének korlátozására vezethetett. Mikor a védővel minden tekintetben — mint hittük, — azonosított közvédő semmisógi panaszt jelentett be a táblánál, világ csudájára meg159