Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)

Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]

Helyesbítem szavaimat, de annyit legyen szabad mindazonáltal megjegyeznem, hogy a büntető rendelkezéseknek vádlott terhére való kiszélitése egészséges közfelfogású, alkotmányos érzületü nemzetet kell, hogy sértsen.

Vádlott perorvoslati jogkörét mint tudjuk megnyirbálták.

VIII. 435. §. 5. bek.

A Budapesten lakó megbízott.

A 435. §. ötödik bekezdése szerint vádlott ha Budapesten lakó megbízottat jelentett be, a Curia által a tárgyalási határnapról ennek kezéhez kézbesítendő idézéssel értesítendő.

Hogy magyarázza e szabályt a Curia ?

Fényesen.

Számtalan esetben bejelentett semmiségi panaszokat a védő, Írásbeli indokokat pedig, mivel nem akarta, hogy megjelenés esetén elüssék a szólás jogától, nem adott be.

Már most mi történt ?

О várta a kezéhez kézbesítendő idézést, várta, várta, de hiába várta.

E helyett azután megjött a végzés, mely szerint a semmiségi panaszok, a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló rendeleteknek megfelelő műnyelv szerint: «el s illetve vissza» voltak utasítandók; Indokok: mert az alsóbiróság ítélete jó s az ítélet ellen semmiségi panasz nem volt használható.

Annyi tény, hogy anyagjogi kifogás alá az ily spártai rövidségü, nem annyira magvas, mint inkább rövid indokolások nem igen eshettek. De annál inkább kihívja a bírálatot a Curiának e tekintetben hosszú időn át, ha nem is egyön- tetüleg, de elég gyakran elfoglalt álláspontja perjogi szempontból, mert mit érthet a törvény megbízott alatt, ha nem ügyvédet, midőn a 435. §. értelméből kivehetőleg targonczá- sok és kocsitolók nem bírnak szólási joggal e magas bírói testület előtt?

Ezt — és pedig — mint hallom, igen hamar belátta a Curia is. Mégis gyakran merültek fel perjogi aggályok a tekintetben vájjon megidézhető-e ezen «Budapesten lakó megbízott» az esetben is, ha ő vagy védencze azt, hogy Budapes154