Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
21 Most vegyünk más esetet. A vádat képviselő főügyészség a táblai felmentő Ítéletben megnyugszik. Jön a sértett, a ki ott ült ugyan mind a két tárgyaláson és a B. Р.-hoz mérten «befolyt» az ügyész mellett az eljárásra, de a mint ez tudvalévő dolog, mert perrendünk nem ismeri a német b. p. «Nebenkläger» intézményét, nem volt vádlónak tekinthető. A főügyész megnyugszik, ő semmiségi panaszszal él és tudok eseteket (Büntető Jog Tára XLTTT k. 352. és XLIV. k. 206. és XLV. k. 16.), a melyekben az alapon, hogy a megnyugvás vádelejtésnek lévén tekintendő, a sértett perorvoslati bejelentése pedig vádátvétellel azonos, a sértett semmiségi panaszát elfogadták, bár a B. P. 430. §-ának első és második bekezdése szerint sértett semmiségi panaszszal nem élhet. Esküdtbirói eljárásnál meg pláne egyszerű volt ez álláspont kimagyarázása. Mert a semmiségi panaszról intézkedő 430. §. második bekezdése szerint: «magánvádló csatiakkor élhet semmiségi panaszszal, ha már a II. f. bg. ítélete előtt képviselte a vádat». Ebből aztán kimagyarázták, hogy esküdtbirói Ítélet ellen, valahányszor a közvádló megnyugszik, a sértett vádátvétel utján magánvádlóvá lesz és semmiségi panaszszal élhet. (Büntető Jog Tára XLIV. k. 208. 1. k. Heller Hugó f. esetben.) Hogy perrendünk az 1887. évi norvég bp. 94. §-ához hasonló intézkedést nem ismer, mely szerint, ám a törvény világos rendelkezésénél fogva, ha a vádló a felmentésben megnyugodott, a sértett a vádat, mint elejtettet magáévá teheti, hogy sem a törvény, sem az úgynevezett «indokolás» a német bp. 417. §-álioz hasonló intézkedést nem emlit, hogy mindezeknél fogva a felmentésben való megnyugvás nem tekinthető vádelejtésnek, maga a perorvoslati bejelentés pedig nem vádátvételnek, mindarra nem adtak semmit. Czél, vagy mondjuk eredmény: a sértett jogkörének a törvény által föltétlenül meg nem kívánt kiterjesztése. Láttuk, hogy a sértett perorvoslati jogkörét kitágította a Curia, bárha büntető rendelkezéseknek a vádlott terhére való kitágitása minden alkotmányos nemzet jogérzékével ellentétben áll. Vagy nem? .. . Nem áll ellentétben? 153
