Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)

Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]

10

vallott. Yajmi könnyen fog hát itt is megeshetni, hogy a tanú — ha csak nem hamis tanú — a közjegyző előtt mindenről tudott, a mi kell, a biróság előtt pedig semmiről. De azért mégis csak ez a biztos módja az újrafelvételi kérelemnek. És azt mondják erre: hogy «jogegyenlőség».

De visszatérek.

A római büntetőjog a subscriptorokkal és— a mi 48 : XVIII. sajtóeljárásunkból ismert erkölcsi tanúinkra emlékeztető — laudatorokkal, valamint a negatív bizonyiiási rendszerrel valósította meg annyira, amennyire a favor elvét.

A mi pedig a mi régebbi jogunkat illeti — szórványosan bár, dfe elvégre mégis — íölfedezhetők a favornak némi nyomai. Ám merőben csak is a perorvoslati rendszer keretén belül.

így, hogy messzebb ne menjek: Huszthy István az ő 1766-ban kiadott .Jurisprudentia practica seu commentarius novus in jus Hungáriáim Compositus ez. művében. «De appellationibus» czim alatt arra a kérdésre, hogy: quis, a quo in qua causa et a quali sententia appellare potest ■— nem is a

III. liberben, mely büntetőjogi kérdésekkel foglalkozik, hanem a polgári peres eljárást tárgyazó Liber I-ban (LXI. tit.) azt a feleletet adja: appellare potest quilibet Convictus regulariter,

2. do a quo libet judice 3. tio in qualibet causa appellabili, 4 to a quolibet sententia definitiva aut vim definitivae habente». Szóval, minden pervesztes fölebbezhetett, ám csak látszólag, mert az ezt követő 2. bekezdés szerint: inappellabiles sunt causae primo: Criminales, criminaliter intentatae publicorum malefactorum 1729. 30. excepto primo casu, quo quis temerario judicio innocenter morti traditus esse videretur, hujus enim fratres aut uxor etc. ad ltegiam Majestatem confugere potest ... 2. do exceptis homicidis qui non solum appellatione, sed etiam novo judicio gaudent. Szóval, bűnügyekben — in causis publicorum malefactorum — nem volt perorvoslatnak helye, a mi Huszthy idejében áltálános jogelv volt. De itt is kivételt képeztek a főbenjáró ügyek. A favor elvének érvényesülése pedig abban állott, hogy a vádlott terhére való felebbvitelt egy áltálján nem ismert a jogrend.

Ugyanígy Kitonich a Corpus Juris függelékeként megjelent Directio Methodica ban (VIII. rész 4. quaestio. 3. §.).

i«