Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
jogi értéket, mely a szárazföld összes törvényhozásai által kisebb-nagyobb mértékben érvényesített ügyfélegyenlőség elvének s így a vádló jogkörének kisebb-nagyobb sérelmével a vádlott helyzetét teszi kedvezőbbé. Ilyen intézkedés az angol bp. kivételével minden európai bp. által elfogadott azon elv, mely szerint a vádlotté és illetve védőé az utolsó szó. így elfogadta azt a skót és ír bp. a spanyol bp. 737. §-a, a szerb bp. 33. §-a, a norvég bp. 339. §-a, a bolgár 1897-es bp. 447. §-a; a német bp. 257. §-ának 2. bekezdése; az olasz bp. 493. §-a : a svájczi bp. 90. §-a végül az osztrák bp. 255. §-ában, a minek folytán, minthogy Austria elfogadta, mink is elfogadtuk B. P.-unk 314. §-ába. — Saját fajtájú formája érvényesül a favor elvének a norvég bp. 382. §-ának 3. bekezdésében, mely kimondja, hogy a közvádló a vádlott javára tetszése szerint, (tehát bármikor) élhet perorvoslattal; perorvoslattal élhet akkor is, ha netán kifejezetten megnyugodott a kihirdetett Ítéletben, a mit azonban vádlott terhére felebbezni jogosultak nem tehetnek. így tehát az ügyfélegyenlőségnek a f. d. elve érdekében való megszorítása olymód történt, hogy a közvádló perorvoslati jogköre a védővel szemben kiterjesztetett, ám a védelem javára! Ilyen az 1844-es esküdtszéki javaslatnak az a rendelkezése, hogy a közvádló az esküdtek közül hatot, a vádlott tizet vethet visz- sza. Ilyen a B. P. 446. §-ának 1. bekezdésével szemben a 449. §. 1. bekezdésében a vádlott terhére igénybevehető ujra- íelvételnek az elévülési határidőre való szorítása és különösen a jogegység érdekében igénybevehető perorvoslat tekintetében a B. P. 442. §-ának végbekezdésével vádlott javára biztosított törvényes kedvezmény, vagy, hogy római jogi példát hozzak fel, az ókor védőinek a vádlóval szemben a vXénmzSa. idejében biztositott ama előjog, hogy, ha a vádbeszéd két óra hosszat tartott, a védbeszéd három óra hosszat tarthat. Mielőtt a Curiának ezzel az elvvel szemben elfoglalt álláspontjának a bírálatába bocsájtkoznám, legyen szabad jogtörténeti fejtegetések helyett röviden visszapillantanom a favornal; szerepére a múltban. Már a régi zsidó jogban találkozunk első nyomaival, bár csak szűk körön belül, nevezetesen a főbenjáró bűncselekmé139
