Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)

Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]

T. teljes ülés!

«Minden perben az emberi jussokat tekintve, azt tartom legelsőnek, bogy saját ügyvédjét választhassa mindenki. Ezen igazábul őtet kivetköztetni akarni, a legméltatlanabb igazságtalanság ...» így szólt Széchenyi István a belvárosi könyvárusok kirakataiból jól ismert Stádiumnak 173. lapján.

Ma már ez az elv... csak volt! — A Curia kimondta, hogy: nem áll.

Az eset a következő : a vádlottnak volt védője. Ezzel megbeszélte az ügy részleteit; megmondta neki, hogy kik a mentő tanúi és mivel lehet igazolni a terhelő taniík személyének és így vallomásának a megbízhatatlanságát. Elmondta miféle, a vizsgálat során még föl sem hozott bizonyítékokkal tudja erősíteni beszámíthatóságának korlátolt voltát. Szóval megbeszélte vele töviről-hegyire mindama körülményeket, melyektől ügyének sikeres eldőltét várhatta, remélhette . . . Minden bizalma védőjének személyében összpontosult.

A főtárgyalás napján elővezetik a vádlottat. Megkezdik a tárgyalást. A védők asztalánál vad idegen ül . . . Az esküdt- biróság elnöke azonban nem sokat teketóriázott, a mint hogy az esküdtbirósági elnökök nem is igen szoktak teketóriázni, — hanem a védők asztalánál ülő vad idegen úrra mutatva, így szólt a vádlotthoz: «N. N. ügyvéd úr volt szives az ön védelmét elvállalni.» Aztán lefolytatták az ügyet ... Az esküdtek meghozták a határozatot, mely — minthogy bűnösséget állapított meg — szabályszerűnek volt tekintendő. Az Ítéletet is meghozták, sőt mi több, a semmiségi panaszokat elfogadták... a

1*

I. .Bevezetésül egy jogeset.

135