Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Dombovári Schulhof Géza: A Favor Defensions elve és a Kir. Curia [221., 1903]
4 minek folytán a nagyméltóságú kir. Curia * ** meghozta a végzést, mely szerint a semmiségi panaszt elutasítani kellett, mert hát — utóvégre tagadhatatlan, hogy vádlottnak — volt védőj e. Tudom, vannak bizonyos, minden kákán csomót kereső okvetetlenkedők, a kik szerint a 384. §. 9. pontja alapján bejelentett semmiségi panasz itt figyelembe vehető és a hozott ítélet, illetve határozat az azt megelőzött eljárással együtt megsemmisíthető lett volna azon az alapon, hogy a főtárgyalásnak el nem halasztása, a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését sértette, ám köztudomású, hogy ez a, némi jóakarattal minden kaptafára ráhúzható 9. pont legkevésbé alkalmas a jogsérelmek orvoslására. (Ellentmondás.) Csak azon alaki előfeltételek sokaságára kell gondolnunk, melyektől a törvényhozó az ez alapon bejelentett perorvoslat sikeres voltát függővé tette. Eltekintve attól, hogy daczára a jura novit curia féle elvnek, a perorvoslati bejelentések alkalmával nem egy Ízben kívánják meg annak kijelentését, váljon a nem tudom én hányadik törvényszakasz alpontjának hányadik al-pontja alapján szándékoltatik érvényesíttetni a kétség tárgyát nem képezhető semmiségi panasz, ad majorem dei gloriam, már,a főtárgyalási elnök sem követne el hibát vagy mulasztást, ha azért, mert a jogot nem tanult vádlott felebbe- zésnek nevezi a semmiségi panaszt, a bejelentett perorvoslatot a hibás elnevezésre való tekintettel visszautasítja ha most még ehhez hozzáveszszük, hogy a 384. §. 15. bekezdése szerint nem vehető figyelembe a perorvoslat, ha nem jelentetett be azonnal, a 14. bek. szerint pedig, ha nyilvánvaló, hogy az alaki sérelem az Ítéletre nem volt befolyással, a mit hovatovább majd úgy fognak lépten-nyomon értelmezni, hogy «nem vehető tekintetbe, ha csak nem nyilvánvaló, hogy befolyással volt,» kérdem : ki találta inkább a fején a szöget, az-e, a ki, mint az imént én is, azt bátorkodott mondani, hogy a 384. §. 9. pontja alapján — az esetek túlnyomó többségében — akkor veszi a biró tekintetbe a perorvoslatot, a mikor neki * 4782/901. sz. a. ** Büntető Jog Tára XLII. k. 223. |36
