Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
35 rossz, az ő elhatározásuk a pillanat hatása alatt áll és ennek következtében az ilyen esetekben positiv motiválhatóság nincs. Azt a motiválhatóságot, azt a fogékonyságot a büntetés iránt, a melyet én ezen esetekben találok, abban állónak vélem, hogy ők meg a büntetlenség tudata iránt fogékonyak, azaz, abban az esetben, ha egyáltalában büntetés nem volna kilátásba helyezve, illetőleg ez rajtuk végre nem hajtatnék, a büntetlenség eme tudata képes volna impulsive hatni; ez létrehozná a bűncselekményeket akkor is, a midőn egyéb körülmények és a betegesség egymagukban erre képesek nem volnának. Ez lehetséges, mert hiszen a képzetek alkotása csak homályos, vagy azok hangulata csak mérsékelten abnormis. A negativ motiválhatóság már olyan kategorikus különbség, a mely jogot ad, illetőleg kötelességünkké teszi azt, hogy egy uj fogalmat vigyünk be, a melyet a negatív motiválhatóság jellemez a teljes beszámíthatósággal szemben, a hol positiv motiválhatóság is létezik, és a beszámíthatatlansággal szemben, a midőn motiválhatóság egyáltalán nincs.* Tehát a midőn a psychiatria ezen esetekben egyrészt küzd a korlátolt beszámíthatóság fogalma mellett és ugyanekkor azt mondja, hogy nem büntetni, hanem gyógyítani kell, kétségtelen inconsequentiát követ el, mert hiszen miképen képezzünk mi uj fogalmat akkor, a midőn ugyanazon esetek, ugyanazon jelek forognak fenn, mint a teljes beszámíthatat- lanság eseteiben'? És ugyancsak abból a körülményből, hogy a psychiatria nem a büntetés lehetőségét vizsgálja, hanem azt, hogy vájjon a gyógykezelésre szükség van-e vagy nem, következik az is, hogy nem vonják a korlátozott beszámíthatóság fogalma alá a mulékony betegségeket, így a láz könnyebb eseteit és az ittas állapotot, holott kétségtelen, hogy az elhatározás időpontjában a kettő között aequivalentia van: azaz ugyanazokat az abnor- mitásokat idézi elő abban az időpontban úgy a hosszantartó mint a mulékony betegség egyforma intensitása. Természetes, hogy a psychiatria ezeket az állapotokat nem említi, * Ennek bővebb kifejtését 1. Friedmann Ernő A korlátozott be- számíthatáságról, 1903. 127 3*
