Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
36 mert nem az elhatározás időpontjából indul ki; az Ítélkezés pillanatában pedig ezen egyének már normálisak, vagyis gyógyításra szükség nincs. így felfogva a korlátozott beszámítbatóságot, már indokolt a kisebb büntetés. Mert hiszen, hogyha nem remélhetjük azt, hogy a büntetés kilátásba helyezése vagy végrehajtása, legyen az bárminő nagy, vissza fog tartani valakit egy bűncselekmény elkövetésétől; ha csupán arra van szükségünk, hogy a bün- tetettség tudatát fentartsuk, annak tudatát, hogy a betegesség tudata egymagában nem exkulpáló körülmény: ennek elérésére a kisebb büntetés éppen olyan elégséges, mint a nagy büntetés. Ha azonban, a mint azt a tisztelt előadó úr mondja, ezekben az esetekben az ilyen egyénekkel szemben a büntetés kilátásba helyezése, illetőleg végrehajtása még képes vissza- tartólag hatni, bár csak kisebb mértékben: akkor az ő szempontjából még sokkal nagyobb büntetést kellene alkalmaznunk, mint a normális egyénnel szemben, és így az ő álláspontjából a büntetés mértékének a törvényhozásban való enyhítését meg nem magyarázhatjuk. A büntetés nemét illetőleg ugyanazok az ellentétek most már mint annak mértéke kérdésénél, mert az előadó úr arra fekteti a súlyt, hogy az ilyen pathologikus egyénekkel szemben sulyosbbíttassék, erősebbé tétessék a szabadságbüntetés végrehajtása. Azt hiszem, nem veszi figyelembe azt, hogy ezekkel szemben a büntetésnek czélja csak a negatív elrettentés lehet, tehát erre szükség sincs, de hogy továbbá a hosszantartó betegségben szenvedőknél nemcsak a súlyosabb, de még a normalis egyénnél alkalmazott végrehajtási nem sem helyén való. Kétségtelen ez, a mint azt a különböző fegyházakban Norvégiában Kauchsteintől, Zürichben Bleulertől, Hubertusburgban Nacketől és másoktól nagy alapossággal megejtett orvosi vizsgálatok is mutatják. Ezek a fegyintézetekben körülbelül 5 % elmebeteget találtak, sőt Moravcsik tanár úr említi, hogy egy esetben tíz százalékot figyelt meg. Ebből a tényből Näckevel szemben azt a következtetést vonom le, hogy ezek az egyének akkor, a. mikor a bűncselekményt elkövették, még csak neuretikusok voltak, és csupán a büntetés behatása alatt lettek elmebetegekké. Tehát ellenkezőleg: a büntetés végrehajtási nemének minden 128
