Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
34 jogtechnikai fogalom: tehát ennek megalkotásánál a büntetőjog alapelveit kell alkalmaznunk; kutatnunk kell, hogy menynyiben volt lehetséges a büntetés, illetőleg az akadályozó képzetek teremtése, nem pedig azt, hogy mennyiben szükséges a gyógykezelés. Midőn tehát vizsgáljuk, vájjon uj fogalmat alkossunk, uj kategóriát létesítsünk-e: a korlátozott beszámíthatóságot, keresnünk kell azt, hogy léteznek-e olyan különbségek, a melyek ennek a fogalomnak individualitást kölcsönöznek? Ez a vizsgálódás visszavezet bennünket az egyén lelki állapotának szemléletéhez az elhatározás időpontjában; ennek a matériának a feldolgozása pedig már a psychiatria feladata. A psychiatriának kell, vizsgálva az elhatározás végbementét, megállapítani, vájjon az akadályozó képzetek teremtésének lehetőségen belül vannak-e olyan különbségek, a melyek által ezen uj fogalom individualitást és karaktert nyer. A tisztelt előadó úr előadása főképen ezen kérdés körül forgott, ő megállapította, hogy az ilyen esetekben a büntethetőség kisebb. О a büntethetőség kisebb volta alatt azt érti, hogy az ilyen pathologikus állapotú egyéneket a büntetés kilátásba helyezése, illetőleg végrehajtása által bűncselekmények elkövetésétől visszatartani lehet ugyan de nem olyan mértékben, mint az egészségeset. Az ő álláspontjából kétségtelenül az a consequentia folynék, hogy ezekkel szemben még sokkal nagyobb büntetést alkalmazzunk, mint a normális egyénnél, ha ugyanazt az eredményt akarnók elérni, mint az egészségesnél: és mindazonáltal az előadó úr arra az álláspontra helyezkedik, hogy a büntetést enyhíteni kell. Ezt az ő álláspontjából következtetni nem lehet. Én a beszámíthatóság, illetőleg büntethetőség kisebb voltát nem abban találom, hogy ezek a beteges egyének a büntetés kilátásba helyezése, illetőleg végrehajtása által bűncselekmény elkövetéséből kevésbé visszatarthatok, szerintem egyáltalában positiv irányban való motiválhatóság ezen esetekben nem létezhetik. Mert ezen esetekben az arányosság a pillanatban elérendő jó vagy elhárítandó rossz fontossága és a jövendőben várható rossz nagysága között eltolódik: ezen egyének subjectiv megvilágításában a pillanatnyilag elérendő jó végtelenül nagyobbnak fog feltűnni, mint azon jövőben várható 126
