Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
dogmái felé is fordították tekintetüket és iparkodtak mindenütt érvényre juttatni tételeiket. Felállították azt az elvet, hogy valamennyi bűntettes beteg: hogy valamennyi bűntettes megváltozhatatlan, emberi befolyástól független törvényszerűség alapján viszi véghez a maga bűntettét, tehát a büntetés czél- talan, azonfelül nem is alkalmazható, mert egyéni hiba nem forog fenn — hanem a büntetés helyébe az egyén gyógykezelését kell léptetnünk. Ezen állítást a tudományban megczá- folták; Lombroso és követői tanainak egyoldalúsága kiderült; azok éppen az átöröklés törvényeiben dőltek meg, tehát azon tanokban, a melyeket ők állításaik bizonyítására leginkább felhoztak. Azóta a büntetőjog már deterministikus álláspont mellett is elképzelhető akképen, hogy bűnösség alatt nem az egyén szabad akaratából folyó kötelességsértést értik, hanem a természetes akadályozó képzetek hiányát; ennek pillanatnyi, vagy állandó volta alapja a bűnösség fokának. Fenmarad tehát a büntetőjognak minden sarkalatos elve; fenmaradt az az alapelv, hogy büntetni csak a tettért lehet; a bűnösség megítélésének alapjául az egyén lelkiállapota szolgál azon időpontban, a melyben magát a cselekményre elhatározta; fenmaradt a büntetés, fenmaradt a beszámíthatóság fogalma is, mint a büntetőjog birodalmának határa, mint határvonal a büntetés alkalmazhatósága és nem alkalmazhatósága között. A t. előadó úr azt mondja, hogy a franczia törvény helyesen cselekszik, midőn a beszámíthatóság helyébe a bűnösséget teszi. A midőn a franczia törvény teljesen analog a német btk.-vel, a betegséget a büntetendő cselekvény fenforgását kizáróoknak tekinti, nem akaija a beszámíthatóság fogalmát a bűnösségével azonosítani, csak mellőzi az elméleti háttér feltüntetését. Az elméletre ebből következtetést vonni nem lehet: ebben beszámíthatóság és bűnösség nem azonos fogalmak, nem azok még a klassikus iskola tanai szerint sem, melyekben a beszámíthatóság csak alapja, előfeltétele a bűnösségnek; annál kevésbé a modern felfogás szerint, melyet fejtegetéseinek további során az előadó úr is képvisel, a melyek alapján a bűnösség alatt az akadályozó képzetek hiányát, beszámíthatóság alatt ezek alkotásának lehetőségét kell értenünk. E szerint a beszámít32 124
