Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
Friedmann Ernő: T. teljes-ülés! Minthogy úgy a t. előadó úr, mint Salgó t. tanár úr is inkább a problema psychiatriai oldalával foglalkozott, engedjék meg, hogy lehetőleg röviden azt a kérdést tárgyaljam, milyen legyen ezen probléma vizsgálatánál a jogtudomány és a psychiatria egymáshoz való viszonya: a fogalom megalkotásánál in abstracto, az idevágó esetek megítélésénél in concreto. A midőn valamely egységes fogalom keretén belül részfogalmakat alkotunk, illetőleg az egységes fogalomból egy részt kihasítunk, hogy abból uj fogalmat alkossunk, akkor kétségkívül fenforognak bizonyos kategorikus különbségek, a melyek ezen részeket egymástól megkülönböztetik, úgy hogy bizonyos individualitást nyernek és így az egyik fogalom a másikat kizárja. Jellemző az, hogy a korlátozott heszámíthatóság fogalmát а XVIII. század vége felé az erkölcsi bűnösség és az akaratszabadság leglelkesebb hívei alkották meg, még pedig megalkották azért, mert szerintük az akarat szabad gyakorlásának lehetősége bizonyos esetekben, ezen átmeneti patho- logikus állapotoknál ugyan még adva van, azonban nem olyan mértékben, mint a normális lelki állapotnál; ennek következtében az ilyen esetekben kisebb büntetést ajánlottak, minthogy szerintük az állam joga a büntetésre az egyén szabad akaratán alapul, ezt pedig a betegesség befolyásolja. А XIX. század közepére esett a psychiatriának óriási expansiója; a midőn elragadtatva azon felfedezés beláthatatlan horderejétől, hogy minden szellemi betegség az agy organikus elváltozásán alapszik, a hatalmas történeti fejlődésnek büszke öntudatától elragadtatva, más tudományágak 123
