Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
ш ЖI Hágáiknál fogva, vagy pedig átszenvedett betegségeiknél fogva olyan állapotban vannak, a mely miatt a társadalomban meg nem élhetnek, be fogja látni, hogy ezekről gondoskodni kell és rá fog jönni arra, hogy az ilyen emberekre nézve a ma fennálló büntetési rendszer tökéletesen elhibázott. Mert, hogy azzal sem érhetünk czélt, a mit Lukács t. kollega úr említ, hogy az illetőnek gondnoka tétessék felelőssé, az természetes. Hiszen, ha a társadalom, ha a büntetőjog nem tudja mit csináljon az illetővel, akkor mit csináljon az a szegény gondnok? Hiszen éppen abban rejlik a nehézség, hogy ezen associabilis elemekkel szemben tényleg tehetetlen a ma fennálló jogszolgáltatás. Azért azt hiszem, hogy a ma divó jogszolgáltatás és büntetési rendszer mellett ezt a fogalmat bevinni a jogszolgáltatásba, a judicaturába nem kettős, hanem sokszoros veszély ; nem csak azért, mert a fogalom nincs tisztázva, hanem azért is, mert ezekkel az egyénekkel a társadalom semmit sem tud csinálni. Ehhez a jogszolgáltatásnak egy újabb reformjára, tökéletes megváltoztatására van szükség, a melyhez természetesen mi orvosok semmiképen hozzá nem járulhatunk, legfeljebb annyiban járulhatunk hozzá, hogy rámutatunk bizonyos szellemi tulajdonságokra, bizonyos jellembeli qualitásokra, a melyekre nézve a mai igazságszolgáltatás igazságtalan is és tehetetlen is. Ezekre nézve egészen uj rendszabályok szükségesek. (Élénk helyeslés, tetszés és taps.)
